Már az önkormányzati választások előtt többen megírták, hogy a KSH takarékossági okokból (hivatalosan „emberi erőforrás-hatékonyság és költségtakarékosság”) csak novemberben hozta nyilvánosságra átfogó szegénységi és kirekesztettségi statisztikáit. A statisztikai hivatal nem először sunnyog a szegénységi mutatószámok körül, hiszen már harmadik éve nem közlik, hogy mennyien élnek a létminimum alatt. Utoljára, amikor 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt. Mára a számuk már több mint négymillió. A kormány válasza erre a közmunkaprogram felpörgetése volt, amellyel még a létminimum elérése is csak ábránd. A munkaerőpiacra sem vezet vissza, így hosszú távon ugyanúgy fenntartja a szegénységi spirált, ráadásul drága is.
November végén azonban nyilvánosságra hozták  "A háztartások életszínvonala" című kiadványukat, amelyben már az EU-s terminológiát használják. E szerint Magyarországon a teljes lakosság 31,1 százalékát, azaz 3 millió 44 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység, vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának legalább egy dimenziója. Európai összehasonlításban sem szerepelünk túl jól: hazánkban az ötödik legnagyobb a szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek kitett lakosok aránya.
Közben a kormány tovább csökkenti az amúgy is elenyésző mértékű, segélyezésre szánt forrásokat. Az önkormányzatokat eközben felhatalmazza a kieső támogatás  helyi adóból való fedezésére. Így, az amúgy is kiélezett társadalmi helyzetben az önkormányzatok választás elé kerülnek: a helyi adókból fejlesztéseket finanszíroznak, vagy szociális juttatásokat adnak a legrászorultabbaknak. 

forrás: nol.hu
[...] Bővebben!