Szeretjük a halat, a pisztráng nekem gyerekkori kedvencem. Évente többször ellátogatunk a lillafüredi pisztrángtelep Erdei Halsütödéjébe, mert az ottani sült, és füstölt pisztrángnál frissebbet, finomabbat nem találtunk, pedig szisztematikusan végig kóstoltuk az ország pisztrángosait. A lillafüredi Erdei Halsütöde azonban minden októberben bezár, aztán tavaszig lehetett arról álmodozni, hogy újra jót eszünk majd Lillafüreden…
A pisztrángtelepet sok évtizede működtető házaspár egy évvel ezelőtt megnyitotta az egész évben nyitva tartó éttermüket, de mi csak nemrég jutottunk el oda, hogy ne csak egy kávéra térjünk be. A Vendéglő a Pisztrángoshoz az Ómassa fele vezető úton, még a pisztrángtelep előtt, a régi bányairoda épületének helyén van, ami egy ideig szálláshelyként is funkcionált. Az étteremmel szemben parkoló, az étterem udvarán tó,
a konyhát
kiszolgáló
kis fűszerkert, gondozott, rendezett, hangulatos az egész. Maga az étterem nem nagy, talán 8 asztal, de a télen is fűtött, pazar kilátást nyújtó téliesített terasszal együtt úgy hatvanan tudnak egyszerre helyet foglalni. A beltér stílusos, igényes, mégsem hivalkodó, a hal motívum mindenütt jelen van, a kerítéstől a mosdóig.
Térerő, Wi-Fi nincs, van viszont élő virág minden asztalon, a különösen hangulatos fedett teraszon (ami nyáron teljesen nyitható) gyönyörű orchideák és broméliák lógnak a plafonról, különleges növények sorakoznak körben a párkányon.A pincérek kedvesek, segítőkészek és felkészültek. A kiszolgálás gördülékeny, bár teltház esetén biztosan többet kell várni, mint amikor mi ott jártunk, és 5-6 asztalnál volt épp vendég, de ilyen ételekre szívesen várok bármikor. Közben lehet bort, házi limonádét, vagy jófajta kézműves söröket kortyolni, beszélgetni, kirándulást tervezni, vagy a teraszon ülve egyszerűen gyönyörködni a tájban.Az étlap szezonális. 3 előétel, 3 leves, 9 halas és 2 halmentes főétel, 2 desszert, meg egy bükki sajtválogatás az, amiből választani tudtunk, mégis nehéz döntés volt, mit is együnk… egyértelműen vissza kell térnünk a többi fogást is megkóstolni. Maguk sütik a kenyeret, mindegyik ételhez van borajánlat, mindegyik borból lehet akár egy pohárral is kérni, így egy étkezéshez több fajta bort meg lehet kóstolni (legközelebb sörözünk, mert a sörválaszték is izgalmas).Felcsillant a szemem, mikor láttam, hogy van haltöpörtyű az étlapon, mert az a gyengém. Ha megkívánom, képes vagyok rávenni ÉP-t, hogy menjünk át Akasztóra a Halascsárdába haltöpörtyűt enni, de eddig ez volt életem legjobb haltöpörtyűje. „A” nagybetűs haltöpörtyű! Kívül kellően ropogós, belül kellően szaftos és nem túl zsíros, tiszta, jó ízű pontyból (amit, mint megtudtuk, pár hétig a pisztrángtelepen tartanak, így ha iszap ízű is volt eredetileg, a Garadna vizében lubickoló pontyok húsa szépen kitisztul és igazán jóízű lesz).
Gyümölcsös chutney és lilahagyma lekvár kísérte, meg pár darabka isteni pácolt lilahagyma (ebből többet is el tudtam volna viselni, annyira jó volt).
ÉP pisztráng cevichét rendelt, sütőtök krémmel és marinált karfiollal. Abban is tobzódtak az ízek! A ceviche (ami citromlében marinált halhús) kellően citrusos, de nem túl savas, a 3 színű karfiol látványra is üdítő, finoman roppanós, a sütőtök krém selymesen krémes, a tetejére szórt ropogós sült hagyma újabb textúra… le voltunk nyűgözve!Főételnek ÉP pisztrángfilét rendelt, körtés zellerpürével és grillezett zöldségekkel, én Dorozsmai Molnár pontyot kértem, melyet házi gnocchival, isteni finom gombamártással kaptam, pecorino forgáccsal és friss zöldekkel.
Mindkét tányéron odafigyelés, kreativitás, szédítően jó ízek, változatos textúrák, szép tálalás és végre egy hely, ahol ropogós a hal bőre, a halhús meg feszes, van állaga, ami nem is csoda, mert igény szerint, akár napjában többször érkezik a szuperfriss halhús a pisztrángtelepről.Desszertnek alig marad hely, de bevállaltunk egy adag meleg almás rétest fahéjhabbal, alma chips-szel és nem bántuk meg.