Itt a vége, fuss el véle - Hatodik íz: Nincs Mese! - American IPA

  • 2014.03.12.
  • 7

A Hatodik íz (alias Takács Péter) eddig inkább különlegességekkel igyekezett bekerülni a magyar sör-köztudatba. A 424 Porter mellett olyan sörökhöz volt köze, mint pl. a Napalm vagy a Dunakanyar IPA. Főzeteiben igyekezett a mainstream ellenében mindig valami egyedit, különlegesebbet megmutatni. De az amerikai IPA iránti töretlen lelkesedés hulláma őt is elsodorta, és az Esti Mese, Téli Mese sörök után megszületett a Nincs Mese!, egy

amerikai stílusú IPA. Azért a valami dacos polgári engedetlenség fortyogott benne, és három ponton eltért a kánontól. Az első  ilyen, - akár a mese-sorozat többi söre,  - hogy Maris Otter malátával készült. A második, hogy leszűrték, a harmadik meg, hogy a gyümölcsös komlóorgia helyett egy visszafogottabb single hop-os utat választott és Centennial-lal (amit Super Cascade-nek is hívnak, mert még intenzívebben citrusos és az alfasav tartalma is a duplája) főzte meg a sört, de úgy, hogy nem dominál benne annyira az alfasav, mint a pályatársak IPA-jában. A címke elég didaktikusan utal is erre a főzői attitűdre a kötelező haladási táblával. Hogy ezek után nevezhetjük-e a Nincs Mesét IPA-nak az hamarosan kiderül.
Minap kóstoltam a Mesehabbal szerzőjének Maris Otter malátával és Waimea komlóval házilag főzött ale-jét - ami technikailag hibátlan volt, - mégis kicsit disszonánsnak éreztem. Eddigi kóstolásaim alapján a Maris Otter maláta egyfajta dióolajos kesernyéssége összeveszhet a komló keserűjével, ami nem túl szerencsés. Kitöltve remek tiszta citrusillatfalhő közepében találjuk magunkat, citrushéjból kipermetezett illó olajok keverednek lassan gyantásabb, nehezebb aromákkal. Majd ráerősít a maláta diós, kicsit dióval érlelt camemberthez, dióolajhoz hasonló illata. Kis ásványosság zárja az akkordot. A szűrt sör szép aperolos színnel tükrösen tisztán helyezkedik el a pohárban, de a habja nem igazán idézi az IPA-kat, így a PET palackból kitöltve múlandó és vékonyka, nem az a fullos reszelt limehéj illattól áradó dunyha, amit megszoktunk.
Az ízben is megjelenik az olasz digestivek narancsos, vérnarancsos keserűvel átszőtt világa, amibe - szintén Maris Otter irányból - menetrendszerűen jön a szétrágott dió enyhén csersavas, olajos kesernyéje. Sajnos itt is kicsit összevész a komló evvel a diós keserűvel és van egy zavaró felhang a lezárásnál. Már elintéztem volna a sört ennyivel, amikor pár perc melegedés után visszakóstoltam, és kb. 14 fokon a keserűk újrarendezték soraikat és valami furcsa harmónia lett az egymással versengő disszonanciából. A narancs mindezt megtámogatta, és a diós világ konyakos, hordós jegyekké alakult. Mint egy Grand Marnier (narancslikőr és valódi konyak keveréke), egyszerre frissített és bódított. Kifejezetten szerethetővé alakult.
A habnál ugyan levontunk egy-két képzeletbeli pontot, de a szénsav lágy apró buborékjai a kortynak jót tettek. Éreztem egy enyhe csípősséget egészen hátul, mintha egy kis chilis olivaolaj is került volna a sörbe, ez vélhetően a komló hozadéka. A 7% alkohol ellenére a sör egyáltalán nem alkoholos-likőrös, hanem egy-egy kortynál vékonyabbnak érződik, mint amilyen valójában, így jól iható.
Mindent összevetve a Nincs Mese! nem Amerikai IPA, inkább egy jól komlózott Golden Ale, ha már nagyon rendszertani besorolós hangulatba keveredünk. Nincs meg benne az a szilaj vadság, amit egy ilyen IPA-tól elvár a sörivó polgár, ha leemeli a polcról. Nyugodtabb, bölcsebb hangulat kell hozzá, így elveszti a nyers őszinteséget, de hoz valami mást, egy kis merengő filozofikusságot csempész a poharunkba. Így Takács Péter a saját koncepciójának tökéletesen megfelelt, főzött egy IPA-t, ami mégsem az, csak egy kalandot kereső álruhás nemes ifjú, aki a gyertyafényes szalonokból kilépve belekóstolt picit a vadságba, majd menekült vissza. Hogy ez tatásan unalmas vagy sármosan elegáns, azt ki-ki maga eldöntheti. Palackozva nem lesz kapható, de csapolva több helyen megjelenik.






Címkék

Magyar Kisüzemi Ipa