Kókuszos holdak

  • 2019.02.06.
  • 9

Szerencsés együttállás következett be: végre együtt a fotó és a recept is. Mert legutóbb csak a fotó állt rendelkezésemre, nem találtam a receptet. Aztán előkerült az újság, amiből sütöttem valamikor, a recept mellé írt változtatásokkal. Külön tettem a többitől, s most, hogy a kezembe került, előkerítettem az egykor elkezdett bejegyzést, a mentett fotókkal. Na kérem, azért elég időigényes műfaj ez a "gasztrobloggerkedés". Azért az idézőjel, mert ... hogy is mondjam, nem tartom magam annak, ezt én csak kikapcsolódásképpen űzöm, ezzel csapom agyon kevéske szabadidőmet.Igazából a süti formáján akadt meg a szemem, egyébként sima kókusztekercs lenne. Igaz, az nem lekváros. Finom volt, bár azóta nem sütöttem. Mint ahogy sok más sütire sem kerül újra sor. Mert ha mindig ugyanazt sütném, mivel tölteném a blogot?