Ez a porcukor egy köztes termék volt a csipkemázas vajas kekszekhez, de önállóan is sok haszna lehet, ezért kap egy bejegyzést, na meg azért is, mert van, aki kérte. Friss csipkebogyót gyűjtöttem, megszárítottam, de szárítás nélkül is jó lehet. (Régen szárított csipkebogyó nem jó, nem lesz szép színe.) Ezután a csipkbogyók fekete végét, és ha van, a szárát levágtam. Késes darálóban, bő mennyiségű porcukorral összuedaráltam. A lényeg, hogy szitálható száraz anyag keletkezzen, és ne tapadjon össze nedvesen. Próbálni kell, sok függ a csipkék nedvességtartalmától, a gyümölcshús mennyiségtől is. Közben lehet adagolni hozzá porcukrot vagy csipkét. Ezután egy lisztszitán kétszer átszitáltam. Frissen érdemes készíteni, ha van friss csipke, mert hosszú ideig nem marad meg a szép narancsos, csipkés színe, sajnos bebarnul. Pici citromhéj hozzádarálásával sem lehet elrontani. Nedves felületű sütire, fagyira, tejbegrízre, stb. szitálva színe mélyebb, erősebb lesz. A magok darálás közben egyben maradnak, nem kell aggódni miattuk, ezeket és a kellemetlen szőröket kell kiszitálni, de ehhez a sütihez pl. kiváló: