A lucfenyő legaromásabb része a friss és nyers tavaszi, új hajtás, ebből készül a jól ismert
fenyőszirup. Tehetjük salátákba, sós és édes fűszerként is használhatjuk. Ízeit és hatóanyagait a már említett szirupban is megőrizhetjük, így később édességeket és likőröket ízesíthetünk vele és ehetjük méz helyett kenyéren és kaparós torok gyógyítására is kanalazhatjuk.
A téli fenyőlevelet sem kell lebecsülni. A fenyőaroma télre is megmarad a levelekben, de a már túl rostosak az idő során megöregedett levelek, így csak alaposan megdarálva vagy teafűként használhatók.
Teának 2-3 kanálnyi, friss tűlevelet forrázhatunk.
A tűleveket cukorral összedarálva fenyős porcukrot kapunk. Nedves édességeket megszórva vele élénkzöld színűre vált, így zölddé és citrusos-fenyőssé varázsolhatjuk a fagylatokat, krémdesszerteket, vagy akár egy reggeli tejberizst is. Használhatjuk még édességekhez krémekben, kekszekben is.


A fenyők közül az apró levelű egytűs lucfenyő (Picea abies) a legjobb e célra. A többi hazánkban előforduló fenyő közül az erdei fenyő (Pinus silvestris) és az ezüstfenyő (Picea pungens) is kipróbálható.
Vigyázat a fenyőkhöz igen hasonló levélzetű tiszafa (Taxus baccata) súlyosan mérgező!