Csütörtök

  • 2021.04.01.
  • 5


Harmadik napja keltem fel görccsel. Pedig olyan szépen elterveztem: milyen jó lesz a tavaszi szünet, előre dolgoztam a suliban, így egy csomó mindent el tudok majd intézni, meg tudok majd csinálni. Persze. Csakhogy a kis petefészki lakótársam nem így gondolta...Ma két koktél után délig tombolt a kicsike. Fél nap elment. Pff... No de délben jól lettem annyira, hogy kimerészkedtem, bementem a városba és elintéztem, ami nagyon fontos volt. Aztán megint kellett koktél, de ez már háromnegyed óra múlva szépen tette a dolgát. Így el tudtam menni sétálni.Csodás idő volt, csend, nyugalom, virágillat. Gondoltam egyet: próbálj meg futni! Na ez nagyon merész ötlet volt. Viszont a kocogást kipróbálhatnám! Maximum, ha nem megy, gyaloglok tovább. Oké, csak a következő fáig. Kész. Jesszus, megfulladok. Séta. Jó, újra, a következő nagy fáig. Megvan. Anyám, leszakadnak a combjaim. Séta. Rendben, akkor most a kanyarig. Megvolt. A tüdőm majd' kiszakadt. De csináltam, és egyre jobban ment. Egy jó km-t sikerült kocognom összesen. Fura ez, hiszen 4 éve mindig lefutottam az adott év számát km-ben, még tavaly is nagy nehezen sikerült összehoznom; tizen-km-eket futottam anno, még félmaratont is. Most meg újra kezdő vagyok.A kis fészeklakóm azt hiszi, teljes mértékben uralhatja az életemet. Csakhogy én nem hagyom. Amint kicsit is félre sandít, résen leszek, és élem az életemet. Rengeteg dolgot meghiúsít, igyekszik pokollá tenni a mindennapjaimat, de nem adok neki mindent. Ha velem akar élni, ezt jobb lesz tudomásul vennie.