Ma jönne a heti összefoglaló, de nem mértem magam múlt héten.Jött viszont, amire nem, vagyis nem most számítottam. Éreztem már délelőtt, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam eldönteni, pontosan mi fáj, csak éreztem: valami nagyon nem jó. Vettem be egy fájdalomcsillapítót, amikor hatott, nem is volt gond már. Aztán délután jött, hogy oké, fagyikehely. Jöhet egy süti. Anyám, ennem kell. Szinte mindegy, mit, valamit. Kora este megint fájt, ahol délelőtt. Még ekkor sem gyanakodtam, aztán elkezdődött az a bizonyos, már évtizedek óta jól ismert fájdalom, és a 2. gyógyszernél már tudtam: ez bizony a télapó.Hihetetlen, hogy amióta elmúltam 40, mennyit változom. Máshogy reagál a testem, máshogy működöm, sokkal nehezebben regenerálódok, változik a bőröm, a fizimiskám, a hajam minősége... Néha komolyan csak pislogok, és nehezen hiszem el, hogy ez az én testem. Pedig úgy néz ki, hogy az enyém, úgyhogy valószínű, hogy egy ilyen korszak jön: el kell fogadjam a változást, az újat, a mást. A menstruációm is olyan fél éve sokat változott. Nincs 2-3 napos "előjelző fájdalom", hanem ha fáj, akkor megjön. És a fájdalom is más jellegű, hirtelen, nagyon erős, a helye is megváltozott. Még rendszeresnek mondom, bár ez a mostani majdnem egy héttel előbb történt. Ez a nagy harci helyzet, nagy valószínűséggel ez a változó kor kezdete.Tegnap szó szerint majdnem egész nap aludtam. Ennek ellenére este is jól aludtam és ma reggel nem tudtam, miért csörög a vekker... Sőt ma ebéd után is beájultam (ebbe belejátszhatott a nagy meleg és a fájdalomcsillapító is).Délután kis kirándulás: Pécs, dzsámi és Frei.