A kis különítmény kalandjai, ebéd, délutáni karnevál.Mesés időnk volt. Szikrázó napsütés, kellemes hőmérséklet, szél sehol. Az odautazásos és délelőtti kalandok után öten folytattuk tovább a barangolást Velence csodás sikátoraiban.Kata és Lili fagyiztak, mi közben is csak a gépet kattogtattuk.És közben meleg ételt kerestünk. A parton, a kikötőben rendesen magasak az árak, érdemes kicsit sétálni a sikátorokban, ahol csökkennek az árak.Olyan helyet kerestünk, ahol van pizza és mosdó, ahol le lehet kicsit ülni. Nem kevés séta után találtuk meg ezt a kis beülős, wc-s, tündéri helyet. Négyes asztaluk nem volt, de két kettes igen, ráadásul egymás mellett, tökéletes.Legelőször kávét rendeltem, a húgomnak is és nekem is szükségem volt rá: egy napja nem aludtunk, nekem már a fejem is fájt. Ütősen erős kávét kaptunk, de jólesett nagyon.A húgom nagyon éhes volt már. Tészták, tenger gyümölcsei, saláták és pizza szerepelt az étlapon. Kiválasztott egy sonkás-sajtosat, és nem bánta meg.Én nem voltam éhes, salátát rendeltem és én sem bántam meg: totál friss sali volt, hozták hozzá az olíva olajat, a balzsamecetet, sót, borsot, fűszereket, nagyon jót lakmároztam.A wc külön élmény volt. Főleg, amíg felfogtuk az olaszul és angolul többször elhangzó " foglalt" szót. De aztán sikerült bejutni, kétszer is, kihasználtuk a lehetőséget.Aztán belevetettük magunkat a karneváli tömegbe, fotóztunk, fotóztattuk magunkat.