Wass Albert:Karácsonyi versekII.(saját fotó)Elindul újra a mese!Fényt porzik gyémánt szekere!Minden csillag egy kereke!Ezeregy angyal száll vele!Jön, emberek, jön, jön az égbőlIsten szekerén a mese!Karácsony készűl, emberek!Szépek és tiszták legyetek!Súroljátok föl lelketek,csillogtassátok kedvetek,legyetek ujra gyermekekhogy emberek lehessetek!Vigyázzatok! Ez a mesemár nem is egészen mese.Belőle az Isten szemetekint a földre lefele.Vigyázzatok hát emberek,Titeket keres a szeme!Olyan jó néha angyalt lesnis angyalt lesve a csillagok köztIsten szekerét megkeresni.Ünneplőben elébe menni,mesék tavában megferednis mesék tavában mélyen, mélyenezt a világot elfeledni.Mert rút a világ, fekete.Vak gyűlölettől fekete.Vak, mint az emberek szeme:az égig sem látnak vele.Pedig az égből lefeleporzik már Isten szekere!Minden csillag egy kereke,ezeregy angyal száll vele,az Isten maga száll veleés csillagtükröt nyujt felénk,mesetükröt, a keze.Szent tükrébe végre egyszerPillantsatok tiszta szemmel,tiszta szemmel, Istenszemmelmilyen szép is minden ember!Minden ember szépségtengers mint a tenger csillagszemmeltelve vagytok szeretettel…!Tagadjátok…? Restellitek?Elfordulnak fejeitek…?Megvakultak szemeitek…?Szépségteket, jóságtokatnem érzitek, nem hiszitek…?Csillaggyertyák fénye mellettIsten elé nem viszitek…?Akkor bizony rútak vagytok,szegények és vakok vagytok,ha szépek lenni nem akartok.De még így is, szegényen is,rútan, vakon, mégis, mégisIsten gyermekei vagytok!Rátok süti fényes szemét,elindítja fényszekerét,jó emberek játékszerét.Milyen kár, hogy áldó kezétnem érzitek, nem néziteks nem hiszitek már a mesét.A rút világnak gondja van,minden embernek gondja van,a sok angyalnak mind gondja vans az Istennek is gondja van,mert mindenekre gondja van.S így múlik el a szép s a jóaz ember mellől, nyomtalan.1946