Először is szeretném hírül adni a világnak, megérkezett hozzánk Nagyláb. Bizony, az, hatalmas lába van, s minden hozzá értő azt mondja, nagyon magas srác lesz. Sebaj, majd eheti mélynövésű anyja fejéről a kását.Még érkezése előtt igyekeztem mindenféle földi jóval telepakolni a mélyhűtőt, illetve a romlandókat, vagy régóta a fagyasztóban pihenőket kiszabadítani a dermesztő fogságból. Így kerülhetett az asztalra egy jókora harcsa is, Múzs áldásos filézésének köszönhetően.Ezt az ételt eredetileg a szüleimnek szerettem volna elkészíteni, de említéskor meglehetősen bizalmatlanok voltak - bár szerintem a világ egyik legjobb étele - így magunknak készítettem el. A túrós csuszát nem részletezem, azt hiszem, az mindenkinek megy.Harcsapaprikás túrós csuszával1 harcsa kifilézve (lehetőleg folyami)2 fej vöröshagyma1 zöldpaprika1 paradicsom2 tk pirospaprikasóőrölt bors1 csapott ek lisztfél dl fehérbor1 nagy tejföl1 ek repceolajvízA harcsát kockákra vágta nekem Múzs. A hagymát, paprikát, paradicsomot apró kockákra vágtam, majd az olajon megpirítottam egy kis sóval. Én többször fel szoktam ezt a keveréket önteni vízzel, majd újra lesütöm, míg krémes állagú nem lesz. Amikor elértük ezt az állagot, mehet rá a harcsa, amit fehérre pirítottam, majd meghintettem pirospaprikával, sóztam, borsoztam, puhára főztem. A tejfölbe elkevertem a lisztet, majd a lábast a tűzről levéve az ételhez kevertem. Beleöntöttem a fehérbort is, s már csak az maradt hátra, hogy egyet rottyan, s kész is!A túrós csuszához a tésztát összemelegítettem a túróval, s úgy tálaltam. Kiadós, ízletes, s olyanoknak is bátran javaslom tálalni, akik nem szeretik a halat! A harcsának nincs erős hal íze, nincs benne szálka sem, gyerekeknek is nyugodtan adható a klasszikus tonhal mellett.Jó étvágyat!