Ady Endre: SzüretA lombhulláskor vigaszunkraEljön a víg szüret megint,Lesz már, ami fölmelegítsen,Ha kissé hűsebb szél legyint.A szőlőskertek vígan vannak,Aki most búsul, mind bohó,Egy jelszavunk legyen szüretkor:A dáridó, a dáridó.A világ kezd már szörnyen kopni,Megavult, ócska, színtelen,Borzasztó sok az ember gondja,A bánat is töméntelen.Könnyítsünk hát bús szíveinken,Lobbanjon fel a régi láng,Álljon elő egy pillanatraA régi, boldog, jó világ!Hajh! régen, amikor TokajnakNektárt adott a vesszeje,Hányszor borult égi mámorbaAz ember gondterhelt feje.A durranó, hangos mozsártólVisszhangzottak a völgy- s hegyek,Jó bort ivott a magyar ember,Nem holmi vinkót, rossz levet.Most a homok táplál bennünket,De azért jó a drága nedv,Ki nagy szükségben meg nem issza,Az - Istenemre - nagy balek.A gondot csak a bor gyógyítjaÉs erre a szüret mi jó!Szüreteljünk hát víg kedéllyel:Éljen a jókedv, dáridó!1.Kép Sorbi Raffaello: Szüreti ünnep (1895)Raffaello Sorbi ( Firenze , február 24-én 1844- Firenze, december 19, 1931 -- olasz festő2.Kép Szőlőskert /Alkonyi L. fotó/3. Kép Otello vagy opporto szőlő még szüret előtt /Lovas Z. fotó/