A főzésben egy dolog igazán nehéz: ez pedig a választás szabadsága. Mit főzzek ma? És mit főzzek holnap? Enni vagy nem enni, ez itt nem kérdés. De mit? Hát azt, ami a hűtőben, mélyhűtőben, kamrapolcon van. De hisz maga a hűtő tartalma is korábban meghozott döntéssorozatok következményeként született. Szóval mi legyen a hűtőben? Hal például mindig legyen, mert az ugye nem lehet véletlen, hogy a halzabáló népek olyan sokáig élnek, és ez felettébb csábító. Répa is mindig legyen, mert a répát nyersen, párolva, sütve, bárhogy bármikor megesszük. És persze olcsó és könnyű hozzájutni. Fehérrépa is legyen mindig, mert szeretjük a földszagot, és ha netán beteg (másnapos?) gyomrom húslevesért korog, akkor ne a gyökéren múljon. Krumpli? Nem kérdés, egy kamra krumpli nélkül olyan, mint Gandalf a botja nélkül. Olívaolaj? Alap, a hallal együtt ők az örök ifjúságunk kulcsai. Tej, föl, kefir? Csak a hülye nem szereti őket, illetve a szegény laktóz-érzékenyek. (na meg a nemrég elburjánzott paleósoknál is tiltólistán van, de ezt inkább hagyjuk, mert egy paleós nehéz eset). Petrezselyem? Ha a gyökerét megvesszük, őt sem hagyhatjuk ott; ráadásul a deguk megőrülnek érte. És persze bor is legyen otthon, mert bármikor betoppanhat valaki, akit kínálni kell, de ha nem nyitunk ajtót senkinek, akkor is elfogy. Na, ha ez mind ott figyel a konyhánkban, már nem olyan kínzó a kérdés: mi a tökömet főzzek ma? Levest. Lazaccal – mondom a feleségemnek. Brrrr! Levesbe lazacot? – értetlenkedik. Pedig a fejemben már összeállt a dolog, és érzem, hogy ez most ott van a szeren, és ha olyan lesz, amilyennek gondolom, még a blogra is kirakom. Mint az első olyan receptet, ami a kis fejemből pattant ki, és fel is merem vállalni. És baszki, olyan lett, most fotózhatom be és írhatom le:

Hozzávalók:
10-15 deka lazacfilé kockázva
2 sárgarépa
1 fehérrépa
2 szem krumpli
1 dl fehérbor
2 dl tejszín
Kb. 8 dl zöldség-alaplé (ha nincs, hát víz)
1 ek olívaolaj
½ citrom leve
Fűszerek: só, bors, gyömbér, kurkuma, curry (tudom, ezekről nem volt szó a hűtőben, de hátha ott figyelnek)
Zöldfűszerek: friss petrezselyem és/vagy kapor és/vagy koriander
A zöldségeket - ha nem is julienre, de próbáltam vékony szeletekre vágni, hogy minél hamarabb megfőjenek, meg hát mégsem kerülhettek karikára vágva az előkelő lazac mellé. Egy kevés olívaolajon először megpirítom a répákat és a krumplit, rádobok egy kiskanálnyi friss reszelt gyömbért, majd a curryt és kurkumát (ez utóbbit tényleg csak a színe miatt). Pár perc múlva jön is a bor, és 1-2 percig borral párolom őket, majd felöntöm annyi vízzel, hogy épphogy ellepje. Ha a zöldségek már majdnem puhára főttek, akkor jöhet a kockára vágott lazacfilé a só és kevés bors és még egy kis víz. A halnak ebben a forró közegben alig kell több 2-3 percnél, és már fel is önthetjük az egészet tejszínnel. Amint tejszínestül is forrni kezd, gyakorlatilag kész a leves: kóstolás után jöhet bele egy kevés citromlé, mert habár ezt előzőleg nem terveztük, hamar rájövünk, hogy ez a leves kívánja a savanyút. Legvégül beleszórjuk a felaprított zöldfűszert, vagy fűszereket. Én petrezselymet és kaprot használtam, de erősen gondolkoztam a korianderen is. De őt majd akkor dobom ebbe a levesbe, amikor a krumplit kaliforniai paprikára, a lazacot csirkére, a tejszínt kókusztejre, a borsot pedig chilire cserélem. Az is állat lesz, már most érzem.