"Éhes férfitől ne kérj semmit" - F. Nagy Angéla
- 2017.11.24.
- 5
Szerdán, november 22.-én elhunyt F. Nagy Angéla, aranytollas újságíró, gasztronómus szakíró, a Magyar Konyha főszerkesztője, melyet 16 éven át szívvel-lélekkel írt. Generációk tanultak főzni tőle. Huszonöt szakácskönyvet hagyott az utókorra, melyek több milliós példányszámban keltek el. (Azért érdekes, beírtam a gugliba F. Nagy Angéla nevét, mert kerestem a születési dátumát, illetve wikipédia cikket róla, de csak a nevet hozta, alatta pedig nem a foglalkozását, a díjait, a munkásságát találtam, hanem csak ennyi áll ott: Örkény István felesége. Feminista énem kattant megint egyet.)
"- Még nem tudott főzni, amikor afféle Angolkisasszonyoknál nevelkedett bálkirálynőként 1948-ban férjhez ment Örkény Istvánhoz.- Anyám nem tudott főzni, viszont úgy gondolta, hogy a gyereket meg kell tanítani, és 13 éves koromban azt mondta: ezentúl minden csütörtökön kimész a konyhába, és a szakácsnővel együtt elkészíted az ebédet. Kicsit gondolkoztam, majd megkérdeztem: azt főzhetek, amit akarok? Anyám halál boldog volt, hogy nincs vita, én meg tudtam, hogy egy étel van, amit úgy utál, hogy kirázza tőle a hideg, ez pedig a lecsó. Amikor a harmadik csütörtökön is lecsót raktam elé, kitiltott a konyhából. Az Örkény anyósomtól viszont kaptam nászajándékba egy bentlakásos szakácsnőt. Az Andrássy úton laktunk, és hozzánk jártak át ebédelni a Szépművészeti Múzeumból, de rendszeres vacsoravendégünk volt Déry Tibor, Karinthy Cini, Devecseri Gábor vagy Németh Andor, József Attila egykori mentora is. Rengetegen jártak hozzánk. Az ebédeknek híre ment, és Matildot egy év után jó pénzért átcsábították a szomszédos jugoszláv nagykövetségre. Ottmaradtam egy ínyenc férjjel és egy újszülöttel, s elkezdtem lépésről lépésre megtanulni főzni.- Mi volt az első lépés?- Bementem például a henteshez, és megvettem azt a húst, ami ott volt. Egy hét múlva megint bementem, körülnéztem, és megkérdeztem: árulja már el, miért más színű ma a hús? Azt mondja, azért, mert ez most nem disznó, hanem marha. Borjút tudtam csinálni, mert az én tüneményes anyósom beszervezett egy vasutast, aki minden héten hozott valahonnan vidékről - jobb volt nem tudni, honnan - négy kiló borjúhúst, amit igazságosan megfelezett velem. Hetvenéves korában kivándorolt Dél-Amerikába a lányához, de mi azután is leveleztünk. Megírtam neki, hogy elváltam a fiától, mire ő visszaírt, hogy teljesen megérti.- Miért váltak el?- A zseniket olvasgatni kell, nem velük élni.- Igaz, hogy a Magyar Nemzethez azért dugta be Örkény, hogy lefoglalja?- Hisztériás rohamokat kaptam! Zokogva rohangásztam és üvöltöztem, hogy semmire nem vagyok jó, megfőzöm az ebédet, megeszik, kimosom a pelenkát, telepakolják... Épp itt ült Boldizsár Iván, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a másik fotelben pedig a férjem, és csak néztek. Aztán Boldizsár megkérdezte Örkénytől azon a brummogós hangján: tud már főzni? Mire Örkény: tud. Na, ha megtanítod írni, adok neki állást. Kitalálták nekem, hogy minden cikk bevezetője valami gasztrotörténeti sztori legyen öt sorban: hogy került a hagyma Magyarországra, mi hogy honosodott meg, és utána jöjjön négy-öt recept. Elkezdtem a Széchényi könyvtárban kitanulni a szakmát."A teljes cikk a Magyar Konyha oldalán olvasható.