Nem halvérűség: bátorság kell ma halat feladni a magyarnak

  • 2017.06.13.
  • 6

A mai vendéglős ki kell, hogy nevelje saját közönségét. Magyarországon a focinál csak a gasztronómiában hazudunk többet magunknak. Hogy számítunk bármit is, hogy világhírűek, meg egyáltalán: hogy vendégszeretőek vagyunk, pedig az átlag magyar pincér ragadozótekintetét a szavanna állatóvodáiban tanítják a kis hiénáknak.  
 na ez a hely nem ilyen
 
De vissza az egyszeri fogyasztóhoz: mégis felmentést kap a szerencsétlen, hiszen az átlag vásárló – globálisan - szinte minden percben becsapva érezheti magát, és joggal: szennyezett, mérgekkel teli áruk sorakoznak a polcokon, a kofák pofátlanságával csak a piaci legyek versenyezhetnek, a halkonzervekben ki tudja, milyen szennyezett vizekből kimert hal várja a feltámadást a ki tudja milyen olajban, ami meg az élőhalat illeti, mifelénk csak a fanatikusok próbálnak meg a halasnál friss árut beszerezni, a többség csak bebeszéli magának, hogy talán tényleg nem döghús kerül a tányérra.
 
És kinek ne lenne közülünk tuti tippje, melyik piacon, kinél lehet tuti friss árut kapni? Hát, halügyben sokaknak még tippje sincs Magyarországon, mert már rég leszoktunk a halételekről. Érdemes lenne utánanyelvészkedni, melyik nemzet hogy hívja az efféle étkeket: mi ugye csak tengeri herkentyűnek, ami sokat elárul a néplélek berzenkedéséről a témában. (Édesvízi herkentyűt pedig a 19. századi folyószabályozások óta nem eszik a magyar. Eleget.)
 
citrusos lazactatár tintahal-tintával festett réteslapon, witbierrel
 
Mi - bloggerek - tegnap nemcsak tippet kaptunk a Lexo halbisztró séfjétől, Tatai Mártontól (aki a Costes Downtown-t is megjárta már), hogy merrefelé, kinél keressünk a pesti sivatagban friss halat, de ízelítőket is konyhájuk kreációiból: citrusok levével készített pisztrángtatárt kóstoltunk a hozzá passzoló yuzus (japáncitromos) Tokyo Lemonade-dal (a Mad Scientist-től), illetve frissen kisütött, még langyos pontytepertőt egy pils-szel.
[...] Bővebben!