Hungarian sörfőzdék menni Bukarest

  • 2017.03.22.
  • 5

Március 7-én a Bukaresti Magyar Nagykövetség Külgazdasági Intézetének meghívására 9 magyar és egy erdélyi magyar kisüzemi sörfőzde (szigorúan ABC-rendben - Beerfort, Big Foot, Csíki, Fóti, Horizont, Kissler, Monyo, Stari, Synthesis Brewlab, Szent András) mutatkozott be a román szakmának (sajtó, italnagyker, éttermek) és a meghívott belső körnek. Rövid élménybeszámoló következik.

Gyenge Zsolt (Fóti Sörfőzde) a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke kért meg, hogy tartsak velük Bukarestbe, és én mutassam be a vendégeknek a magyar főzdéket és egy kis gasztrós sörkóstolóval is megörvendeztessük őket a hivatalos rész vége felé. Kis zökkenőkkel tarkítva készen is álltunk vasárnap délután a Ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtéren, hogy rohammal bevegyük a végeket, de a becsekkolásig még volt egy-két sörre idő. Mivel a tranzit-zónában csak Heinekent és Sopronit mérnek, maradtunk a BL-szponzor sörénél, de már fogalmazom a levelet valami magas helyre, hogy egy igaz magyar reptérre Csíki Tiltott Sör kell.
Érkezés után szemrevételeztük a helyszínt, a Petőfi Intézetet, majd a Magyar Nagykövetség vendégei voltunk egy 1879-ben alapított patinás és lenyűgöző belvárosi sörözőben, a Caru' cu Bere-ben. Itt Ursust (SAB-Miller, azaz most már Asahi tulajdon, mint a Dreher) mérnek és nem csak a világos meg az Ursus Black, hanem a szűretlen is csapon van. A klasszikus helyi előételek - padlizsánkrém, zakuszka, sajtok, orda - után érkezett a remek grill csirke és mics, meg jóféle kolbászkáktól és további söröktől eltelve tértünk nyugovóra.
Másnap 8-ra már jött is a busz, mert volt egy lyukas napunk, aminek keretében a csapat felkereste a Csíki csíkszentsimoni sörfőzdéjét. Reggel persze Bukarestben is óriási a dugó, ráadásul azért, hogy ne érezzük túl nyugaton magunkat a városból épphogy kiérve a buszunk is lerobbant, így romantikus benzínkutas sörözéssel múlattuk időnket, míg a pótjárat be nem futott. A Kárpátokon átkelve kora délután érkeztünk Csikszentsimonba, ahol már várt a gyári fogadóbizottság, ha nem is kenyérrel és sóval, de sörpárlattal és sörrel. A Csíki Sör-re lehet jót is rosszat is mondani, de az ott dolgozók kedvességére, a vendéglátásra és a sörfőzde felszereltségére csak nagyon nagy pozitívumokkal lehet tekinteni. A Csíki ugyanis megvásárolt egy überkomoly Zip főzőrendszert, ami nemcsak a legdrágább kisüzemi főzdeberendezéseket készíti az országban, de az elérhető egyik legjobb is a világon. A kezdeti 4000 literes főzőkapacitás mellé épített új részleg, ami kétszer akkora, már 12 ezer literes főzőkapacitást kínál, és óránként akár 6500 palack sör is legördülhet a gépsorról. És a sokat látott határon inneni kisüzemi főzők is leesett állal nézték, hogy milyen gépparkkal büszkélkedhet a Csíki Sörfőzde laborja. Az egyik itthoni gerilla főző kicsit keserűen jegyezte meg, hogy ilyen gépparkkal miért nem főznek valami rendes sört. Sörgeek szemmel a világosok eggyel jobbak, mint a nagyüzemi lágerek, a szűretlen másféllel, sajnos a mézes továbbra is nagyon gyenge, a barna viszont, főleg frissen csapolva szerintem egy tisztességes barna sör (üvegben azért a festőmaláta kikandikál belőle), és csodásan csúszott az elképesztően finom és verhetetlen cipóban sült csülök mellé. Már csak ezért az egyért is érdemes a gyárat felkeresni.
Március 7-én kedden már mindenki a helyszínen sürgött-forgott. Aztán délután kettőkor nagyköveti és KSE-elnöki köszöntővel bevezetve elkezdtem a showműsort. Az első részben 6 sört (Kissler: Ninkaszi - fügés láger; Synthesis: Hoplager for Hitchhikers - maraujás hopláger; Szent András: Bandi bá - IPA; Monyo: BLK IPA; Beerfort: Búzabak és Big Foot: Alcatraz - Porter) kóstoltunk a gyümölcsös-komlós-malátás irányból megközelítve a kisüzemi sörök világát. Kis szakhatósági betét következett (helyi adók és élelmiszerbiztonság) majd jött a 4 felvonásos gasztro-sörkóstolás.
Mivel az előkészületeknél nem voltam ott, a követségi szakács hölgy készítette a beszélgetésünk és a receptek alapján leírt menüt, egyszerűbb de azért elég markáns kóstolómenüt raktam össze.
Sörkoktéllal indítottunk. A Kir Royal (Créme de Cassis-feketeribizli likőr és száraz pezsgő) helyett a Beer Royal - Stari Feketeribizlis és száraz pezsgő - volt az aperitif, majd a klasszikus, de bevált világos sör túrós-szalonnás pogácsa (hozzá Csíki Tiltott) következett, jelezvén, hogy a hagyományos korcsolyák sem mentek ki a divatból. A Horizont Gentle Bastard IPA-hoz egy rozskenyeres falatkán parasztsonka, kecskesajt és ananász jött, és a végén a jól bevált, de megunhatatlan R.I.S. (Fóti: Romanov) és francia csokitorta. Ezután meg szabad program, ami a kiszállított kb. 70 féle sör kedélyes elpusztítását jelentette a felszabadultabb beszélgetés során.
Itt találkoztam a temesvári illetőségű gerilla főzdével, a Hop Hooligans-szal, akik meg is örvendeztettek egy palack sörrel, és a záróra után örömmel vágtunk neki a bukaresti éjszakának, ahol a belváros egyik (egyetlen) craft sör helyét a Beer'o Clock-ot vettük célba. A nagyjából a Felni-NekedcsakDezső méretű és berendezésű helyen olyan kővárigergős helyi sörarc csapolta a már emlegetett Hop Hooligans