Amikor a idei sörévet beharangoztam, és a trendekről filozofáltam, nem is gondoltam arra, hogy a belengetett sour-ale láz, ilyen hamar lecsap a közelünkben. A Mad Scientist zárt körű és exkluzív Flamand Vörös-kóstolóra hívott a Neked csak Dezső-be.

Mindenki szeret különlegességeket kóstolni, és mindenki szereti ezt abban a tudatban tenni, hogy a nagyon kis mennyiségű különlegességet már soha többet nem lehet utána újrakóstolni. Rengeteg családban van egy "198x-ben készült és 15 évre a spájzfelsőpolcánfelejtett józsibácsikörtepálinkája ammilyenjóvót" kezdetű sztori, úgyhogy igyekeztem egyrészt kihúzni magam, hogy a "belső körbe" pár bloggerrel, gyűjtővel és sörfannal együtt meghívót kaptam, másrészt meg ráhangolódni az este unikális ígéretére.
A ráhangolódással nem is volt baj, mert a Csakajósörben, Gergőnél a késésben lévő Fenékigre várva gyorsan kipipáltam a 4-es és 5-ös tételt a csaplistán. A Brew Your Mind-Armando Otchoa: Moneygun IPA egyenesen nagyszerű volt, úgyhogy pusztítsátok, ahol éritek, mert egy újabb nemzetközi szintű sör jött ki itthoni főzők kezéből. A Victory Dirt Wolf DIPA-ja már csak a pont volt az i-re, amikor végre befutott Tomi, és a behűtött Liefmans Goudeband-ot (sajnos Rodenbach nem volt éppen) is felpukkantottuk, hogy evvel a remek, bár kis palackban még elég fiatalka Oud Bruin-nal ráhangolódhassunk a majdani flamand vörösre. (Millenium Falcon helyett most egy Boba Fettes kulcstartóval kell beérnetek...). Búcsúzóul még belenyalintottam a Mad Scientist meggyes Saison-jába.
A tudományos ráhangolódást persze sikerült egy pillanat alatt szétcseszni, mert betérünk a Bors Bisztróba, ahol az elfogyasztott iszonyatosan jó, pikáns thai bolondítású zellerkrémleves és egy még csípősebb chorizo-s szendvics agyonnyomta az összes ízlelőbimbónkat, úgyhogy a szeánsznak otthont adó Neked csak Dezső-ben egy nagy pohár vizet kértem, amit azért csak le kellett öblíteni egy Double Check-kel. És akkor a galérián izgatottan belevágtunk...

Egy flamand vörös sörélesztővel, brettel, lactobacillussal és acetobakterrel erjed akár két-három évig is. Színe a malátáktól (bécsi, müncheni, karamell stb.) vöröses és a az élesztőktől illetve a baktériumoktól jellegzetesen fanyar, a gyengített, öregített kontinentális komlók nem befolyásolják az ízeket, és a hosszú és komplex érlelés piros gyümölcsös illatokkal és ízekkel gazdagítja. Szilágyi Tomi vezette föl a különlegességet, és a bevezetés ötödik mondatánál visszarántotta a sörgeek csapatot a való világba. Ez a flamand vörös bizony egy kísérleti ír vörösnek indult, ami valahogy befertőződött. De aztán Závodszky Gergő sörfőző kérésére nem ment a lefolyóba, hanem vártak vele. Egy év múlva még nagyon gáz volt, másfél év múlva is nagyon ciki, de két év elteltével Gergő azt mondta, ez most egész jó lesz. Természetesen egy nagyon kis tételről volt szó, ami már csak ezért sem ment kereskedelmi forgalomba. De hát Fleming is egy véletlen módján találta fel a penicilint, úgyhogy a jövő a saját hibáinkból való építkezéssel kezdődik.
Majd jött a sör, ami inkább narancsvörös volt, és általános megállapításra nem volt olyan vészesen fanyar, mint azt a stílustól elvártuk volna, pedig túl vagyunk már pár Rodenbach-on. Egy picit szikvizes is volt az érzet a bőséges szénsavtól, úgyhogy nem véletlen, hogy a belga főzdék sokszor különböző évjáratokat blendelnek, hogy tökéletes legyen a kortyérzet. Nagy mágia ez kérem. Levezetésnek ott volt még 3 palack szintén régen elrakott Tripel, amit Gergő főzött, és aztán a Jónásban Midvolt Zolitól kaptunk levezetésképp egy remek whiskyt.
De ekkor már ott lapult a zsebemben egy vszínű utolsó palack Flamand Vörös, amit otthon "rendes" pohárból terveztem megkóstolni. Az egy napos pihentetés kifejezetten jót tett neki, lenyugodott kicsit a szénsav, bár azért dolgozott még rendesen.

A várt vörös gyümölcsös illatok helyett inkább egres és cideralma-aromák érkeznek, enyhe fanyar, kovászos és némi brettes felhangokkal, dús, de közepesen gyorsan múló hab és napfelkeltés naracsvörösben játszó szín jellemzi a sört. Az ízekben a stílustól várt határozott savanyú helyett egy visszafogottabb, enyhén malátás fanyarság köszön vissza. Nem annyira sour, sokkal inkább egy gueuze ízvilága ez, melyből a tejsavasság mellől egyértelműen kikandikál a Brett-es (istállós, animális ízek) ízvilág. A lenyugodott szénsav viszont csodásan játékos buborékokkal és az élesztő enyhe szappanosságával emlékeztet az Oud Gueuze-ök jellegzetesen pezsgős elegáns világára, ami a Teku-pohárból jóval intenzívebben visszaköszönt, mint a kóstolón kapott vizespoharakból.


Természetesen készült hozzá egy kis falatka is. A rozé pezsgőkre, gyöngyöző rozékra hajazó ízélmény mellé beugrott egy remek házi mangalica paprikás szalámi, amihez valamilyen sajtot kerestem. A sör túl karakteres volt egy Brie-hez, úgyhogy ezt gyorsan el is vetettem, hanem előhúztam egy kis viszonylag fiatal Grana Padanot, mellé meg érlelt félkemény Pecorinot választottam és megspékeltem az élményt fekete olivával, mellé a kiflikarikákat meglocsotam egy kis olivaolajjal. A jellegzetes olivabogyós ízek még jobban kidomborították a brettes ízvilágot, az érlelt, pikáns sajtok a szénsavval és a fanyarsággal játszottak el, míg a mangalica szalámi enyhe zsíros, paprikás ízei jól ellenpontozták a sör frissítő rozés könnnyedségét.
A Mad Scientist még nagyon az út elején van, de ők az egyik olyan sörfőzde a mai magyar sztárfőzdék között, akik tudatosan és elhivatottan kísérleteznek a sörökkel, és talán leginkább kompromisszumok nélküli módon tudnak megjelenni a söreikkel. A kézműves boroknál ez az irány nyitotta meg az elitista, magas gasztronómia felé vezető utat, amit remélek, hamarosan a magyar KKK-sörök is bejárnak, amelyek ilyen felfogásban készülnek.