Érdemes megtanulni, hogyan készítjük el anyáink jól bevált süteményeit, mert ennél jobbat úgyis ritkán kapunk a pékségekben, hiába csábulunk el. Leggyakoribb tapasztalatom az, hogy a vonzó kinézetű péksütemény vagy tortaszelet túlzottan édes, és ezért szinte ehetetlen. Vajon miért cukrozzák ennyire? Költői kérdés! A legjobb, amit tehetünk, ha magunk készítjük el kedvenc süteményeinket, mert akkor tudjuk, hogy mit és mennyit tettünk bele az alapanyagok közül. A liszteket és a cukrokat variálhatjuk, az édes ízű összetevők arányát mi határozhatjuk meg, tudatosság és ízlés szerint.
Így lehet nevelni a családtagok ízlését is és fokozatosan leszokhatunk a túlcukrozott termékek fogyasztásáról. Ismeretségi körömben egyre több fiatal kultiválja a főzés mellett a sütést is, nem vendéglőbe járnak, hanem maguk készítik el a vendégváró falatokat. Öröm látni, hogy a fiatal családokban hogyan sütnek-főznek a szülők, és a gyerekeknek a segítés természetes foglalatosság.
A régi, hagyományos süteményreceptek között finomságban nincs hiány! Némelyiket nagyon bonyolult elkészíteni, de a legtöbbjük egyszerű. Vegyük elő a régi recepteket és ha akarjuk, írjuk át, változtassunk rajtuk –  persze csak módjával, mert előfordulhat, hogy egészen más lesz a végeredmény, mint amire várunk. A receptek nem véletlenül olyanok, amilyenek, útmutatásukkal több alkalommal megsütötték a sütnivalókat. 
Nézzük például a buktát, a túrós batyut, a piskótát, a bögrés kevert tésztákat, az arany galuskát, a máglyarakást  – ezek közül már a legtöbb receptje megtalálható a blogon. Legközelebb mindenki kedvencét, a kakaós csigát fogjuk bemutatni, ikertestvérével, a diós csigával együtt.