Az ennivalók tányérra rendezésénél a színek és formák hatásáról sose feledkezzünk meg. Tudniillik már a látvány is beindítja az emésztőnedveket, ezután jön közvetlenül az illat és az íz, majd a rágással a tapintásérzék is bekapcsolódik, melynek nyomán még több íz tárul fel. Étkezéskor az érzékeken keresztül is táplálkozunk. 
A színek között mindig jó, ha jelen vannak a kiegészítő színek, mint például a piros, narancsszín és a zöld (paradicsom vagy sárgarépa és zöldhagyma vagy egy fűszernövény zöld levele), a sárga és a kék (például sárgadinnye és szeder vagy kékáfonya). A formák szerepe a színekhez hasonlóan fontos: a gyümölcsök és zöldségek természetes formái maradhatnak, de a változatosság kedvéért darabolhatjuk, apríthatjuk, reszelhetjük őket – különösen a zöldségeket, mert azok általában nem falatnyiak. A salátát pedig lehet tépkedni is, nem csak csíkokra vagy kockákra vágni… 
Valószínűleg a festők is azért festettek a csendélet műfajában annyi gyümölcsös, ételes képet, mert megragadta őket a színek, formák vonzó látványa. Egy tányér gyümölcs hamar elfogy, eltűnik, nem úgy, mint egy festmény, ami hosszú évtizedekig dísze otthonunknak – de jól tesszük, ha ügyelünk a színek és formák harmóniájára, amikor tálalunk.