A Pirosmadár című verseskötetem megjelenése alkalmából készítettem magammal egy interjút. Ebben olyan műhelytitkokra is fény derül, amelyeket megkérdeztek tőlem többen is, meg olyanokról is szó lesz, amit nem kérdezett senki.
A verseskötetedet bemutató est után vastaps volt. Egy könyvszakmában jártas író megjegyezte, hogy még ilyet nem tapasztalt, könyvbemutatón igen ritkán van vastaps! Hogy lehet ez?
Nem véletlen, csupa rokon, barát, ismerős jött el, és ők nagy várakozással néztek az est elé. Tetszett nekik, így fejezték ki. A taps a kiváló előadóművészeknek is szólt: Závory Andrea színművész mondta a verseket, és Sebestyén Katja és László Anna, ők a Dve Gitari Duó, megzenésítésében is elhangzott néhány vers. Gyarkan lépnek fel hárman együtt, repertoárjukon Jeszenyin, Dylan Thomas is szerepel. Megtisztelő, hogy engem is vállaltak. Ám a siker szólt Erdődi Gábornak, a kötetbemutató moderátorának is, aki költő, műfordító, az ő estjeit szintén az említett előadóművészek teszik emlékezetessé.
Hogyan alakult a kötet anyaga? Mikor írtad ezeket a verseket
Több mint 10 éve. Köthető ez az Előfutár irodalmi körben való tevékenységemhez. Szerkesztettünk egy kiadványt és egy antológiát, fiatal képzőművészekkel és irodalmárokkal. De a versírásnak köze van a szemléletem változásához is. Dicsőfi Endre orvos, természetgyógyász, tanító csoportjába jártam évekig, erről röviden annyit, hogy különböző hagyományok gyakorlatain keresztül (mint például a jóga, meditációk) a figyelmünk és az érzékelésünk iskolázását helyeztük előtérbe. Öt évvel ezelőtt is volt egy költői estem a Magnet házban, a kötetbe annak az anyagát dolgoztam át egy kicsit. Van, ami kimaradt, más versek bekerültek.
Hogy lehet, hogy szakácskönyvek után verseskötetet adtál ki?
Egy barátnőm mondta, és igaza van, hogy a fizikai táplálás után most a lelki táplálékkal foglalkozom. Mindig is volt több része a személyiségemnek, hol ez kerül előtérbe, hol az. Azt hiszem az a jó, ha kiegyensúlyozzák egymást.
Többen kérdezik, miért olyan rövidek a verseid?
A költészet „Dichtung”, sűrítés. Kevés szóval szerettem volna dolgokat elmondani. Minek olyan sokat beszélni? Bár nagyon szeretem Krasznahorkai kamionhosszúságú mondatait, nála azoknak van funkciója. A kamionról jut eszembe, a Kamion Magazin, amelynek újságíró munkatársa voltam, és amikor a fotóssal, Matz Karcsival mentünk riportra, mindig mondta, azért szeret fotózni, mert azzal nincs annyi dolog, mint a cikk megírásával. Persze tudni kell jól komponálni az expozíciónál. Ő egyébként már az örökkévalóságból exponál. Fiatal korában súlyemelő volt, és mint mondta, azt is azért szerette, mert nincs vele sok macera: felemelem a súlyt és kész! Szóval a verseknél a lényeg sokszor a ki nem mondottban van, mint például a zenében a két hang közti rezonáció. Hatottak rám bizonyára még a slágerszövegek, évekig tanultam énekelni örökzöldeket, ott egy 3 perces dalban regényeket mond el a szerző, és ami nincs elmondva, azt a zene vagy maga az előadásmód egészíti ki, úgy, hogy tovább rezegteti a lélekben.
Hogyan alakult a cím? Van köze a Kex együttes Piros madár című számához?
Annyi köze van, hogy hallgattam egy időben sokat ezt a számot, kedvencem. Valószínűleg megragadt bennem a piros madár képe, ami vagy aki egy titokzatos lény, egy különleges létállapot képe. Transz, ha úgy tetszik. A zene és Somló Tamás énekhangja sokat tesz hozzá. Egy versembe bekerült a piros madár, nem a címbe, csak a vers egy sorába. Ez az Ülő Madonna. („Közel van egymáshoz a két arc, egy piros madár szárnyai”) Egyébként ezt a versemet a Sixtusi Madonna nyomán készült festményem ihlette, amin ez van, ami az előbb idézett két sorban. Így láttam.
Mit szimbolizál ebben a versben a piros madár?
Mondjuk ha két ember között létrejön egy olyan kommunikáció, aminek értelme van, tartson bármilyen rövid ideig, ez lehet egy jó beszélgetés is, akkor ők együtt a pirosmadár. Egy magasabb, lelki, szellemi inspiráció, valami tüzes megnyilvánulás, közösség, szeretet, ilyesmi. Amikor a kötetnek címet kellett adnom, és Szondi György, a Napkút Kiadó vezetője arra is megkért, hogy keressek a borítóhoz egy fotót, arra gondoltam, miért ne választanék a festményeim közül, ha már úgyis festek. Így választottam ezt a kollázst, amin van egy piros madár is. Ekkor gondoltam, ez lesz az, és az lesz a címe, hogy Piros madár! De előzőleg egyáltalán nem volt tudatos. Korábban egy verscímet gondoltam kiemelni kötetcímnek, de ez lett a legjobb. Azért írtam egybe, mert ilyen címmel, Piros madár, külön írva, Páskándi Gézának jelent meg az első verseskötete, 1957- ben. Nos, az is érdekes, hogy én meg abban az évben születtem. Egyébként még azt is elmondom, hogy a kollázs alapjául szolgáló festményt nem is én festettem, az egy olyan kép, amit festőtanáromnál, Martin Keizernél, valaki otthagyott, mert nem kellett neki. Az ilyen, otthagyott műveket szét szoktuk tépkedni és újat alkotunk belőlük. Így született ez, szinte véletlenül, öntudatlanul került rá a piros madár is. Különben jellemző az alkotásra szerintem, ahogyan a kollázs alapja sem saját, a versek alapjai, a szavak sem sajátok, az összerakás az enyém csak.
Erdődi Gábor azt mondta, a prológus, remek! Az „inspirálsz-bepörgök” slampoetrys. Az „Ahogy tetszik” pedig egy meghívás az Olvasónak a kötetbe. („Szűkszavú vagyok, de szavaim tágasak, és te szavaimban kedvedre sétálhatsz...”) a szűkség-tágasság jellemző. Azt is mondta, hogy ennek a versnek a meghittsége a korai József Attilát idézi, meg, hogy szemlélődők a versek, nézőpontváltásokkal: mennek lépegetve, így halad a kötet…
Igen, ez a sétálós tempó nekem tetszik, ezt jó, hogy mondta Gábor. A korai József Attilához hasonlítása nagyon megtisztelő. 
Műfajokról kérdezlek, a játékosságról, nyelvi játékokról. Van benne kiszámolós, közmondásszerű, rövid, talányos, mint a Duende. Itt a szót is meg kéne magyarázni.
A szójátékokat néhányan túlzottnak érezték, meglehet, igaz, néha nekem sem tetszik már mindegyik. Ami pedig a Duendét illeti, a nyolcvanas években volt Markó Ivánnak egy előadása a Győri Balettel, Az igazság pillanata volt a címe, Federico Garcia Lorca művei alapján készült. Lorcának van egy írása A "duende" - Játék és elmélet címmel, amiben elmondja, mi az a duende. Röviden: az alkotóerőnk, valami velünk született hatalom. A duende szótári jelentése: pajkos kobold, csintalan manó – a balettelőadásban meg is volt személyesítve, Szekeres Dénes táncolta ezt a kis játékos figurát.
A Primavera – ez egy egyoldalú párbeszéd, hangtanilag nagyon érdekesnek találta a moderátorod: „Zephürosz, zsengezöld és alvópiros…” Ze-zse-zö…”, és az eufónia jó hangzás: ”… sok kis gomb, szem, kapocs, fátyol, fodor, csengettyű és harangjáték…” …ki beszél itt kivel?
Egy földi nő beszél Flórához, aki nem válaszol neki, legalábbis szavakkal nem. Ezt a verset egyébként egy pompeji freskó ihlette, amit többször másoltam, lefestettem, sőt agyagból is megformáztam Flóra alakját. Flóra a virágok istennője, tavasszal járja a földeket, kerteket és ő teremti a virágokat. A képen úgy néz ki, mint egy virágot szedő nő, de ő valójában nem szedi, hanem – épp ellenkezőleg! – a saját kosarából osztja a természetnek a virágokat.
Szóval a zene mellett a festészet is ihlet?
Igen, több versnek van színe, árnyalatai.
A Medvedal meg egyenesen a finnugor mitológiát idézi, amivel Erdődi édesapja is foglalkozott…
Kedvencem egyébként. És képzeld, Gábort még nem is ismertem, amikor megvettem az antikváriumban Erdődi József Finnország című kötetét!
Műfordításaid is vannak a kötetben, Shakespeare 18. szonett és Keats A szöcskéhez és a tücsökhöz…
Ezeket Erdődinek köszönhetem! Amikor angolt tanultam nála a fordított költőin keresztül, ő inspirált fordításra. Egyébként, pedig meg szerettem volna mutatni, hogy tudok formában írni, mert mindig azzal jött, hogy nem is költő, aki nem tud formában írni... Nos, akkor itt van két szonett fordítás, tessék!
A kötetben kínaiul is van három kis vers. Hogy jött ez a kínai?
Gyerekkori vágyálmom kínaiul tanulni. Ez akkor nem valósulhatott meg, most viszont már 6. éve tanulok kínaiul a Konfuciusz Intézetben, fiatal kínai tanárok tanítanak, a közvetítő nyelv az angol. Egy életre szóló kaland! Persze én úgy képzeltem, hogy a szép formájú karaktereket tussal és ecsettel fogom festegetni – bár ritkán van ilyen óra is –, de mi modern kínai nyelvet tanulunk. Így jött, hogy három verset, amit angolra fordított egy volt osztálytársam fia, Szőke Bálint, aki Kaliforniában él, nos ezeket megmutattam az egyik tanárnőnek, Sophie Ba-nak, és nagy kedve volt lefordítani. A fiú sajnos nem fordított többet angolra, 18 éves volt akkor, és úgy látszik, kinőtte a versfordítói ambícióit.
Azt hittem, te fordítottad kínaira őket.
Á, nem. Saj