Jártatok már úgy, hogy nagyon szerettetek volna valamit – mondjuk ebben az esetben egy munkát -,  és amikor a lehetőség egyszer csak ott kopogtatott az ajtótokon, kiderült, hogy olyan kompromisszumkötéssel járna együtt a feladat elvállalása, ami hiteltelenné tesz?
Velem ez történt a héten.
Kicsit még mindig sajog a szívem egy ponton, amikor eszembe jut, újra és újra végiggondolom, hogy jól döntöttem-e, amikor nemet mondtam, de a konklúzióm az, hogy akárhogy is fáj, jól. Nem beszélek tovább rébuszokban, inkább elmesélem, mi volt. Amióta egyre többször jelentek meg bloggerek receptekkel különböző újságokban – velem is előfordult viszonylag sokszor -, azóta vonzott néhány lap, és magamban sóhajtva gondoltam arra, ó, ha egyszer ezekben jelenhetnék meg, az milyen jó lenne már! Színvonalas, klassz receptek, igényes fotók, jó hangulatú újságok, olyanok, amiket még én is meg szoktam venni, pedig én aztán nagyon ritkán veszek ilyesmit. És akkor az történt, hogy a héten felhívott a vágyaim között szereplő két magazin főszerkesztője (mindkét lap hozzá tartozik), és megkérdezte, hogy mint cukrász, nem szerepelnék-e az újságokban a receptjeimmel, hosszú távon. Majdnem azonnal rávágtam, hogy igen, de azért szépen végigvártam, hogy elmondja, mit is tartalmaz ez a “csomag”: a receptekért járó pénzt, a fotózással járó feladatokat, ezek tulajdonképpen még vállalhatóak is lettek volna, hiszen azt láttam benne, hogy egy, pontosabban kettő jó olvasottságú lapban is megjelenek, mint a gyenesdiási MóniSüti cukrásza, hát az nagyon király. És ekkor jött az utolsó pont: a receptek időnként szponzoráltak, így aztán előfordulhat, hogy vaj helyett egy bizonyos margarint, vagy tejszín helyett valamiféle növényi habalapot kell majd használni…Mint amikor egy csodás látomás hirtelen szertefoszlik, hát úgy éreztem magam e hír hallatán. Azonnal tudtam, hogy ez számomra nem elfogadható. Én, aki kezdő blogger korom óta minden lehetséges alkalommal azt kommunikálom, hogy margarint NE, hogy növényi “tejszínt” NE, aki cukrászokat győzködök, hogy térjenek már át a margarinról a vajra, a gagyi növényi cuccról az állati tejszínre, országos lapban margarinos-növényi tejszínes receptet publikálok? Ó jaj, hát ez aztán önmagam tökéletes szembeköpése lenne.
Kértem egy nap gondolkodási időt, meghánytuk-vetettük családi körben, és néhány olyan személlyel, akinek a véleményét fontosnak tartottam, és egyértelműen az volt a konklúzió, hogy bármennyire is vonzó a feladat, nem vállalhatom el.
Vicces helyzeteket produkál az élet.
És még mindig sajog.