Kis kitérő erejéig megszakítom salzburgi úti beszámolómat, ugyanis olyasmi történt, ami felett nehezen térünk napirendre családilag. Hadd meséljem el, hogy volt.
Kedden reggel kaptam egy fotót egy kedves ismerősömtől azzal az üzenettel együtt, hogy “Gratulálok!”; nézem a képet, a Dining Guide logója van rajta, meg hogy a 10 legjobb vidéki cukrászda, és akkor ott szerepel, hogy Mónisüti, Gyenesdiás. Reggel hat óra volt, épp ébresztett a telefonom, na, mondom, jól van, szórakoztok velem korán reggel, nincs is cukrászdánk, és adtam magamnak még tíz percet a szundival. Tíz perccel később aztán már egészen máshová kerültek a hangsúlyok, lévén, hogy a munkatársak fele lebetegedett, és jöttek az üzenetek szépen sorban, hányan nem tudnak jönni dolgozni. (Aki nem tudja a helyzetet: cukrászüzemünk van, a Dunántúlon szállítunk kb. 20 kávézónak tortákat.)
Na, gondoltam magamban, jó kis nap lesz ez.
Aztán, valamikor a délelőtt folyamán Betti, a könyvelőnk is gratulált. Kérdezem tőle, most mi ez? tényleg komoly? Az hát, mondja erre, a Zoli ott volt tegnap este a Dining Guide gálán, ott fotózta. – De hát – mondom erre én – NEKÜNK NINCS IS CUKRÁSZDÁNK! – Annál jobb, nem? – mondta erre Betti, és elbúcsúztunk.
Nehezen tértem magamhoz, először csak magamban, majd, miután emberemnek is elmondtam, mi történt, hasonlóképpen döbbent ő is.
– Akkor úgy látszik, cukrászdát kell nyitnunk – mondta egyszer csak.
– De hát drágám, nem dolgozunk épp eleget már így is?
– De ha már ennyit dolgozunk, nem jobb az, ha mi magunk is adjuk el?
– Jó, és ha cukrászdát nyitunk, találunk hozzá olyan dolgozót…?
Így pingpongoztunk rövid ideig. De be kellett látnom, hogy abban abszolút igaza van: a helyünk megvan hozzá, meg is mutatom nektek. Előre mondom, jelen formájában mindössze személyzeti étkezdének, és amolyan rögtönzött irodának használjuk, ám azt is tudnotok kell, hogy a Balaton egyik legnépszerűbb strandjához – nyilvánvalóan a gyenesdiásihoz – vezető úton található a mi bázisunk, tehát szezonban irgalmatlan tömeg halad el előttünk. Jelen állapotában így néz ki a belső tér (egy része, ami látszik a képen):
Mutatom más szögből, kis magyarázattal:
Láthatjátok, hogy a dizájn pontosan a se nem retró, se nem mai között van, tehát pont abban a sávban leledzik, ami sajnos nem hogy nem menő, de egyenesen ciki. Na, hát ebből kéne kihozni valamit nagyon gyorsan.
A pénz?
Ó, az a legkevesebb…
Szívesen fogadom az ötleteket akár a kialakítandó stílusra, akár a konkrét beszerzési helyekre vonatkozóan, a kis költségvetés viszont alapvető feltétel. Szóljatok hozzá akár itt, akár a Facebookon, minden hasznos gondolatnak örülök.
Visszatérve a listára, most megjelent a nyomtatott változat is – azaz a Dining Guide Top100 étteremkalauza -, és hát tényleg benne vagyunk…Bevallom, büszkeséggel tölt el a tudat, hogy cukrászda nélkül kerültünk be a Top10 vidéki cukrászda közé. De ha már így alakult…nos, dolgozunk az ügyön.