Varasdot neked is látnod kell!

  • 2018.01.03.
  • 3

Nem olyan régen meséltem, hogy a letenyei határőrök nem kis meglepetésére teljesen véletlenül átmentem Horvátországba, és ha már így esett, megnéztem magamnak Čakovecet, régi szép magyar nevén Csáktornyát. Már akkor többen is ajánlották – így a meghökkent határőr, de egy nagyon kedves pénzváltó hölgy is -, hogy ha tehetem, Varaždint se hagyjam ki, mert nagyon szép.
Varasd leghíresebb látnivalója, a vár.
Teltek a hetek, és bár szerettem volna, a karácsonyi ünnepek közeledte miatt decemberben már nem jutottam el a kiszemelt városba – most azonban elérkezett az idő. Mivel a január a leggyengébb hónapunk munka szempontjából, úgy döntöttem, engedélyezek magamnak egy szabadnapot, és kirándulok. A “ki jön velem eltévedni?” kérdésemre legkisebb gyermekem, Zsófi jelentkezett, neki még téli szünete van (mázlista), úgyhogy ketten vágtunk neki Horvátországnak.
Izgalmak, és különösebb eltévedések nélkül érkeztünk meg az autópályán Varasdra; a letenyei határtól úgy húsz perc alatt, 17 kunáért, ennyi az autópályadíj. Útközben azon gondolkodtam, hogy is van a “köszönöm” horvátul, a múltkor már egész jól ment, most meg elfelejtettem… Mert közeledett az autópálya szakasz vége, ahol fizetni kell, és mit is kell ott mondanom…? A kapunál a hölgy unottan vette el a papírpénzt.
– Hvala – mondta, amikor kezembe nyomta a blokkot és a visszajárót, és akkor megkönnyebbültem, ez az!
– Hvala – vágtam rá mosolyogva, majd Zsófihoz fordultam: ez hasznos szó, jegyezzük meg!
Igen, tulajdonképpen a “hvala”-val és “dobar dan”-nal – utóbbi azt jelenti, jó napot – nagyon klasszul el lehet boldogulni, ha az ember a többit angolul/németül, esetleg kézzel-lábbal el tudja magyarázni. Magyarul nem nagyon kell megszólalni.
A belváros egyik hangulatos sétálóutcája.
Az autópályáról letérve a Lumini nevű bevásárlóközpont mellett haladtunk el – visszafelé be is néztünk ide, ugyanaz, mint nálunk, árban is, bár most azért mindenfelé az 50-70%-os leárazást hirdető táblák vonták magukra a figyelmünket. De előbb inkább a történelmi belvárosra voltunk kíváncsiak, én legalábbis, főleg, hogy azért nekünk, magyaroknak is van közünk a múltjához, nem is kevés. Nos, most, január elején a karácsonyi vásárok nyomai még láthatóak, forralt bort lehet inni elég sok helyen. Nyáron a téli bódék helyén napernyős teraszok találhatóak ugyanitt. 
A kisvasút biztosan a gyerekek kedvence volt a vásári forgatagban:-)Egyébként, a boltok jelentős százaléka ékszerüzlet. Azt hiszem, életemben nem láttam még ennyi ékszerboltot egymás hegyén-hátán. És gyönyörűek a kirakataik. Aztán, vannak itt ilyen kis kuriózumok is, mint például ez a kézműves bolt, ahol szép bababútorokat láttunk meg a kirakatban.
A sétálóutcákon barangolva kikerülhetetlenül a várhoz érünk. Így látjuk meg egy kávézó után előbukkanva:A következő fotón látható kapun keresztül közelíthetjük meg. Itt egy klassz tábla segít az eligazodásban, de persze magyar felirat nincs rajta.
A várat már 1181-ben megemlítik „castrum Garestin” néven, egy III. Béla királynak szóló oklevélben, a város ekkor ispánsági székhely volt.