Még mindig a nyaralás: Piran

  • 2017.09.18.
  • 9

Ott tartottam tehát, hogy abszolváltuk Olaszországot, Horvátországot, de meséltem bázisunkról, Portorožról is; harmadik napunkra terveztük azt, hogy meglátogatjuk a szomszéd várost, Pirant — amely tulajdonképpen egybeépült már Portorož-zsal. Ha az élet úgy hozza, hogy valamikor a közelébe tévedtek, ki ne hagyjátok! Így néz ki madártávlatból:
Forrás: portoroz.si
Amint ezen a képen jól látszik, az óváros rész sűrűn beépített, olyannyira, hogy autók nem is igazán tudnak benne közlekedni. Nem is ajánlott: az óvárosba autóval sorompós bejáratnál lehet bejutni, és horror áron lehet parkolni. Ellenben, ha a kocsit a Fornace nevű helyen, egy hétszintes garázsépületben hagyjuk, a garázs alsó kijáratától ötven méterre, a tengerparton található egy buszmegálló, ahonnan sűrűn indulnak körjáratok be a városba, és vissza – ráadásul ingyen.
A parkolóház felső szintje. Itt lehet behajtani, aztán tetszés szerint lefelé haladni.
Szálljunk hát fel bátran a buszra, amely a központban, a Tartini téren fordul vissza. Ott mindenképp szálljunk le. Ez a város főtere. Nevét Giuseppe Tartini olasz hegedűművész és zeneszerzőről kapta, aki itt született 1692-ben. Több kávézó is található a téren. mi helyet is foglaltunk az egyiknél, ahova aztán még vissza is tértünk néhányszor. A pincérek itt is beszéltek pár szót magyarul, búcsúzáskor sosem felejtették el jó hangosan odakiáltani nekünk, hogy EGESZSEGEDREEEE! A téren van egy klassz kis csokibolt is, naná, hogy benéztünk…Aztán csak úgy barangoltunk a szűk kis sikátorokban. Épp jött a kukásautó – ilyen szedi össze a szemetet:
Egy kis piacra is rábukkantunk a házak között.
Őrzi a házat.
Jópofa kis ajándékbolt: a tulaj bácsi ott mossa a kagylóhéjakat, amikből aztán mindenféle dísztárgyat készít.