Sziasztok!Október elején történt az esemény, de kikívánkozik, mert alig ismertem eddig, lehet, hogy ti is így vagytok vele. Talán a sorszámozásból lehet sejteni, hogy nem sikerült olyan rosszul ez a kiruccanás, reménykedem benne, hogy jövőre visszamehetek és láthatom a tavaszit is, mert ott van még állatvásár is!! De ne nyargaljunk annyira.Még nyáron találkoztam azzal a hirdetéssel, ami egy napos kirándulást mutatott be és invitálta rá a debrecenieket. Nos, amikor megláttam, annyira jó hangulata volt és az a helyzet, hogy az utóbbi 3 igen, három évben nem léptem át az országhatárt. Tudjátok terhesség, pici babás lét, de lélekben és könyveken kereszül Perutól Japánig utaztam.Úgy kellett már nekem egy kis kaland, mint egy falat kenyér. Olyan nyugger kaland féle, ugyanis rájöttem aznap hajnalban, amikor végignéztem az utastársakon, hogy kicsit koravén az érdeklődésem.

Szerencsére pont olyan barátnőt vittem magammal, aki elvetemült mint én. Nemhogy ezt nem bánta és elviselte, ő is szívesen jött velem.A férjeinknek aznapra Retro Mario parti volt betervezve, amit hamburgerezéssel és nosztalgiázással egészítettek ki. Summa summarum: mindenki jól járt. Nem panaszkodott egyik sem a fájós térdére, vagy a 85. helyen végignézett csuprokra. Szerintem a nap végre Nekünk is elegünk lett kicsit a nézelődésből, a fiúknak már akkor felforrt volna az agyvize, mikor odafele leparkol a busz. De a szabadság ragályos, azóta arra gondolok, hogy mi legyen a következő dobás.Aki még nem hallotta volna, van Erdélyben egy falu, magyar nevén Körösfeketetó, ahol minden ősszel és tavaszon az egész országból sereglenek az árusok, hogy megcsinálják a szezon legnagyobb üzletét. De aki ebből él, egész évben talál ilyen kisebb nagyobb vásárokat, ahova mehet.
Igazi nomád életmód, mint a debreceni Mihály napi eleje.
Kis kúszó baba a lábasok között, alig beszélő gyerek ordítozza fejhangon, hogy "ezeröt a zokni".Ezt a képet emeld az n.-ik hatványra.Debrecenből, megállókkal együt 3 óra alatt ott voltunk. A környéken már megcsapja az embert az a látvány, amit Erdéllyel azonosít: birkák és tehenek kolompját viszi a szél, legelésznek a hegyoldalban, éles kanyarokon át vezet az utolsó néhány kilométer. Meglepően jó az út, érdemes lenne autóval is megnézni. Azt mondják, hogy a faluban a vásár alatt az emberek udvara ideiglenes parkolóvá válik, így is bevételhez jutnak. A falu mellett fut a vonat, igazi gyorsvonat, óránként felhangzott a sípszó és elhúzott maximális sebességgel.
A sínen túl, egészen a Körösön is túl a hegyek lábáig ki vannak pakolva az árusok, népviseletbe öltözött, keményített főkötős mamák és kikefélt csizmában a bajszos papák, hogy eladják a házilag főzött szappant, a homoktövises mézet, a gyolcsot és a kisködmönt. Az oláh cigányok pedig árulták a régiségeket, derékig fonott, szalaggal tűzött hajjal és színes szoknyában. Ez volt az első hely, ahol az ő népviseletüket is meg lehetett volna venni.
Az egész vásár nagyjából 5 km hosszan nyúlt végig a folyó két oldalán.
Annyira jó hangulata volt, ha elfáradtál, akkor akár leülhettél egy kőzátonyra a folyó közepén, és ha oldalra néztél, beütött a balkán életérzés: valaki ennek az idillikus helynek a közepére csinált egy hatalmas kakát. Kicsit lefőttél, de rájöttél, hogy nem léptél bele.Akkor mikor ezt észrevettük, odajött egy angol középkorú pár és vészesen közel leültek a kupac elé, nem vették észre. Amíg el nem mentek onnan fél szemmel lesem őket ha kell akkor felugrok és szólok nekik mibe akarnak belefeküdni. De ők szerencsések voltak, nem vették észre és úgy álltak tovább, hogy ez milyen hangulatos, természet közeli.

Szóval, ez rosszul esett végig a kis lelkemnek, hogy hatalmas szemét volt mindenfele, kupacokban, eldobálva. Nem volt jól kiépítve az a lehetőség, hogy ennyi ember hogyan végezze el a szükségét. Azért egész nap legalább egyszer meg kell látogatnod egy ilyet, ha többet fizetsz, a wc is egy fokkal tisztább. Ha nem akarsz másfél lejért pisilni, akkor a bokorban nagy eséllyel belelépsz valamibe, amibe nem akarsz és azt viszed haza a buszon.Az idegenvezető amikor a Király-hágó után tovább indultunk Negreni felé elszavalt egy Áprily Lajos verset. Tapsot generáltam neki, értékeltem az igyekezetét. Utána néhány mondattal megjegyezte, hogy nemcsak az árusok, hanem a legtöbb zsebes is most szüretel. Végig a cuccainkat féltettük és ahogy a nap telt, rájöttünk, hogy nem ilyen vészes a helyzet, de azért nyitott szemel kell járni.2 illetve 3 részből ált: egy régiségvásár, egy modern bóvli, kínai török cuccokat áruló rész és vidámpark.A modern cuccokat áruló részre nem folytunk be, csak az elején, unalmas lett volna még itt is ugyanazokat látni, mint akárhol máshol.Régi cuccok: Nem is tudom hol kezdjem. Magyarként meg kellett szoknom, hogy lehet alkudni, persze nem annyit mint az araboknál, nem is mondanak rá olyan sokat.Már az első 100 méteren találtam a kiscsajnak egy régiségnek is elmenő piros emeletes buszt. Na jó inkább nekem tetszett. Kopott volt, de látszott rajta, hogy kb. a 60.-as években készült, szépen rendbe lehetne hozni, tiszta fém, veretes darab. Az arab és török tapasztalataimból kiindulva amikor megkaptam az irreális árat (50 lei), rámondtam, hogy 20 Leinél többet nem adok érte. Azt gondoltam, hogy az árus majd belemegy a játékba és a kettő között megállapodunk, de elküldött a francba.Nem egy vevőbarát közeg, de nem bántam meg végül.Másik helyen találtam egy sokkal szebb állapotban lévőt 25-ért.Aki arra számít, hogy filléres vásár, csak mert Romániába vagyunk és régiség, azt ki kell ábrándítsam, zsebbenyúlós. A váltott pénzemért nem sok mindent vettem. Mézet, halvát (darált napraforgó mézzel és kakaóval) házi csokoládét stb., meg mindenek előtt a busz. Volt egy angol metszet, ami nagyon tetszett, de az első élményből kiindulva, nem engedett volna annyit, hogy megvehessem. Vagy megveszem és akkor kusti van. Nincs ajándék a többieknek, nincs kajálás estig.

Életem leghatalmasabb turkálós élménye volt, szó szerint ameddig a szem ellát, felállított asztalokra halmozott ruhák. 5-10 Lei darabja átlagosan.Nagyon profik, volt olyan stand ami csak sportruházatot árult, ismert sportszergyártók cuccait. Kabátok egyik sor, pulcsik másik, gyerek cuccok harmadik.Találtam 60 Leiért méretben majdnem jó Nike edzőcipőt amiért itthon epekedek, mert most nem költhetek ennyit egy cipőre. Otthagytam, mert fél számmal kisebb volt.Ez a hely az a kategória, ahol azt gondolod, hogy : Ami itt nem kapható az nem is létezik.Bútorok, képeslapok, bon-bon öntőformák a századfordulóról, karos lócák egymásra hányva a gyöngy bizsuk és retró játék moszkvics között.Amikor akkora tömegben sétálsz hogy azon gondolkodsz, ennél többen már nem tudnának összezsúfolódni, feltűnik egy araszoló autós, aki úgy ül a volánnál, hogy senkivel sem teremt szemkontaktust, vagy mert koncentrál vagy megpróbálja játszani a hülyét, ha találkozna néhány civil ruhás rendőrrel, akik megbírságolhatják. Amúgy álltak ilyen közegek az egyik bejáratnál és követelték a belépődíjak megfizetését, de egy kis, 3 méteres kerülővel megtett mellékúton mentünk be, ezzel már nem tudtak mit kezdeni. Nekik az volt mondva, hogy a főúton álljanak. Nagyon jót is kajáltam, mert kipróbáltam végre a mits nevű utcai kaját. Nagyon finom, tudom ajánlani. Fűszeres kolbászkák, grillen sütve. Mustárral nagyon jó volt. 9 lei volt 3, estig jól voltam, úgy jól laktam. Visszafele megálltunk Nagyváradon egy üzletben elverni a maradék lei-t és ott ilyen fűszerkeveréket vettem abból a néhány utolsó garasból, hogy otthon kipróbálhassam.Amit észrevettem az, hogy amire számítottam volna, hogy történelmi egyedi dolgokat láthassak a Nagy Magyaroszág területéről, az nem jött össze.Jó szemem van az itthoni turis tapasztalatokból indulva, a régiségek 75-80 %-a holland és angol importból érkezett. Logikus is, ha belegondolsz, túl sok a kereslet, véges a helyi emberek régi cuccainak száma.

Érdemes elmenni egyszer az élmény miatt, nem feltétlenül a vásárfiáért. Azért arra is kaphatsz ingert, hogy vásárolj.
Aki igazán nagy fogást akar, vehet áttört fém kályhát és kivert fém kandallókeretet. Láttam kőből készültet is, azért ott elszorult a szívem, honnan szedhették ki.
Ez volt a legt