Sziasztok!
Néhány órája jöttünk haza a "Volt egyszer egy Hollywood" című 2 és fél órás vizuális poénról, amit szívesebben neveznék a legpofátlanabb pénz és színészpazarlásnak az elmúlt időszakban. Tudjátok mit, sajnos azt a tanácsot tartom a legkorrektebbnek, ha megkíméllek Titeket attól, hogy ilyesmire költsétek a pénzetek, hogy elmentek a moziba.Még sohasem láttam olyat addig, hogy a film vége felé megunta valaki az időpazarlást az életéből és inkább hazament. Most ez is megesett, igen, nekem is megfordult a fejemben, mert Quentin aki a világnak adta Hans Landa vagy "Motherf@cker" Samuel L. Jackson, vagy Leo "Sugar" Dicaprio karakterét ilyet megenged magának, hogy ezt a fo$t nézette velünk ennyi ideig.Pozitívumok: Pontosan adta vissza a korszak hangulatát, a kötelező nagyon jó zenék és kosztümök. Sajnos Margot Robbie napszemüvegét nem tudtam csodálni a vége főcímig, rá kellett jönnöm, ennél több kell, hogy filmnek nevezzem. Nem is reklámra, nem is videóklipre ültünk be.
Sajnos nem az volt a legszomorúbb az egészben, hanem az emberi elme, aki kifizette a mozijegy árát és próbált a értelmet és szórakozást találni ebben a jellegtelen videoklipben és ott is poént akart találni, ami inkább fájdalmas nyomorúság. Igen az első 5 percben poén, hogy Leo másnapos és köpdöd és szívja az orrát, de erre nem lehet felépíteni egy filmet. Most komolyan, mi vicces van egy brutális verekedésben, vagy hogy a kutyakaja lassítva placcsan ki a tányérba? Ne már, szégyelld magad Quentin, tudtál te ennél jobbat is.
Sok tehetséges színészt szerződtettek le, csak az volt a bibi, hogy nem tudták használni.

Nem arról van szó, hogy a történet döcögött, konkrétan hiányzott, mindenki tengett lengett. Éreztél valami sötétet, valami gonoszat, hogy valami készül és vártál, hogy az utolsó 10 percben legyen brutális történés... vége főcím, mehetsz haza.A részemről utólagosan a legnagyobb arculcsapás az volt, hogy megtudtam, hogy ELVILEG Roman Polanski családi tragédiáját dolgozta fel, ami átírásra került, mint a Becstelen Brigantikban. Ebben az alternatív valóságban nem gyilkolta meg a Manson család a rendező 8 hónapos terhes feleségét és a barátaikat. Akár örülhetnénk is ennek a fordulatnak, sajnos a valóság kegyetlenebb. A váratlanság érthető a rendezésben, másolja a szekta gondolkodását, akik teljesen random embereket végeztek ki.Kicsit utánanéztem, 50 éve történtek a gyilkosságok és az elkövetők közül még vannak életben, az életfogytiglanit töltik. A filmben hippikommunának állították be a szekta székhelyét. Nagy részük tizenéves lányka volt, akik tartozni akartak valahova még a gyilkosságtól sem riadtak vissza.