Miért van az, hogy ahogy jön a jó idő, az emberek “meghülyülnek” és a kényelmes étkezőasztalt és -székeket kényelmetlen földön ülésre, a porcelánt műanyagra, a tisztaságot hangyákkal “gazdagított” ételekre cserélik? Így leírva én sem értem, hogy miért csinálom, de valahogy mégis egyértelmű: piknikezni szuper! Ha a klasszikus piknikre gondolunk, akkor lelki szemeink előtt megjelenik a földre terített kockás pléd, a fonott piknikkosár, benne szendvics, üdítő, termoszban kávé, hedonistáknak egy üveg pezsgő és némi sütemény – igen, ez nem a diétáról szól, de azért egészséges ételekkel is lehet készülni. Kimegyünk a Margitszigetre, jól teleesszük magunkat, kicsit pihegünk utána, majd előkerülhet a kártya vagy a tollas. Végül kissé lepirulva térünk haza.Természetesen ilyenben is volt részem, de most 4 kissé különlegesebb, rendhagyóbb változatról mesélek.
Indoor piknik

Ezt igazából a kényszer szülte. Megvan az időpont, mindenki ráér, készül, erre jön az időjárás és kecsesen felmutatja a középső ujját egy talajmenti faggyal kevert orkán-özönvíz-világvége-apokalipszis kombóval kísérve. Hát akkor tartsuk a lakásban! A pokróc ugyanúgy a földön, mi, a kaják és a társas rajta, szuperül működik. Azóta kb. évente kétszer ugyanúgy kiszúr velünk az időjárás, gyakorlatilag már szobaira tervezzük…
Hajnali meglepetéspiknik

Ebben nem volt részem, egy ismerősöm mesélte, de nagyon tetszik az ötlet. Ismerősöm szülinapján hajnalban a lakótársa kurjongatására ébredt, hogy keljen, indulnak. Persze nem tudta, hogy hová. A közeli Duna partra mentek, ahol tudta nélkül meg volt beszélve egy randevú és egy másik barát es egy terített piknikpokróc várta. Megreggeliztek közösen a szépséges napfelkeltet nézve, majd mindenki ment dolgozni. Szerintem ez egy életre szóló emlék, gyakorlatilag nulla forintból.
Piknik a Bazilikában

Barátnőmnek lánybúcsút szerveztünk es valakitől jött az az elég elvetemültnek tűnő ötlet, hogy napközben fel lehet menni a Bazilika tetejére a kilátóba, hátha este is lehetne. És ledílelte a pappal(?), kinyitott este, mehettünk, annyi volt a kérése, hogy alkoholt ne igyunk fent. Megjegyzem, nem a rózsaszínbe öltözött, sikítozós típusú “lánybanda” voltunk. Azért így is furán éreztük magunkat, amikor a Bazilika kísérteties félhomályában egy nagy csokor lufival, sütivel es üccsivel végigvonultunk! Fent a gyönyörű kilátásban megkajáltunk, elengedtük a lufikat – adtunk az életérzésnek! Aztán jönni kellett lefelé, szűkre volt szabva a ki(fel)menőnk, de nagyon jó fej volt a pap, hogy benne volt!
Lánykérés a pikniken

En nem szeretem a hatásvadász dolgokat, ez az volt, de mégis olyan kedves, hogy nekem is tetszett. Régóta salsázom, itt az ismerkedés könnyen megy, a közös bulik, táncok által hatalmas társaság ismeri egymást, ki közelebbről, ki távolabbról. Egyik este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon egy híres külföldi salsaegyüttes lépett fel, ezt megmozgatott mindenkit. Pikniket szerveztek a színpad mellé (hát, ez van, csóró a magyar, de találékony…). Mi először nem tudtuk, hogy terveznek valami extrát is, de aztán mindenki be lett avatva – természetesen a leendő ara kivételével. Szépen felkészítették a területet mécsesekkel, plédekkel, stb.. Ismert volt, hogy mi lesz az együttes közkedvelt zárószáma, amire aztán mindenki “spontán” elkezdett táncolni. A többi pár körbetáncolta a szerelmeseket, a fiú letérdelt es mivel van ilyen salsafigura, a lánynak még itt sem tűnt fel semmi. Aztán persze előkerült a gyűrű es igen lett a válasz. Megható volt a részese lenni. Azóta már összeházasodtak, sőt, gyerekük is született. Emlékezetes piknik!
Nektek volt részetek valamilyen rendhagyó piknikben? Meséljetek!


Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről!
Ez a cikkem a Kávé oldalán is megjelent.