A vevőnek mindig igaza van. Az eladó meg próbál hozzá jó képet vágni. Nem mindig sikerül.
Én az a fajta ember vagyok, aki próbál minél kevésbé feltartani másokat, de sokan vannak, akik úgy érzik, vevőként ők a királyok, őértük van minden, nem igazán törődnek az eladóval, a munkaidejével stb. Dolgoztam eladóként is kicsit (telefonon pedig rengeteg ügyféllel beszélek), így megértem mindkét felet, de most egy kicsit az eladókra koncentrálok.
Adok pár tuti tippet, hogy hogyan idegesítsd fel őket a végsőkig!  

Térj be az üzletbe 2 perccel zárás előtt.
Már bemenéskor jelezd a testbeszédeddel egyértelműen, hogy ez hosszú menet lesz.
Sétálgass a sorok között andalogva.
Amikor az eladó hozzád lép, hogy segíthet-e, mondd, hogy csak nézelődöm.
Ha kinézelődted magad és már legalább 5 perccel zárás után vagytok, akkor mégis kérdezz az eladótól. De olyan felvezetéssel, amiből legalább 2 perc az “előjáték”, azaz az sem derül ki, hogy mi a kérdés.
Ha az eladó megadta a kérdésedre a választ, akkor kezd el hangosan hangosan gondolkodni rajta, hogy jó lesz-e az neked. Mert a szomszéd Bori mást mondott. De mit is mondott…?
Haladóbbak itt kérhetnek még telefonos segítséget is (természetesen nagyotthalló másik féltől).
Végre eldöntötted, mit szeretnél? Hurrá! Jöhet a fizetés. Jajj, hol a pénztárcám?
Hova is tettem?
De hát itt volt…
Jaj, sajnálom, nincs meg, nem tudom kifizetni… igen, stornózza, holnap visszajövök érte.
Nahát, megvan, mégis ott, ahova tettem! Üsse be mégis, legyen szíves!



Menj az üzlethez nyitás előtt vagy után negyed órával. Látod, hogy le van engedve a rács, de bent már/még serénykednek a dolgozók.
Rázd a rácsot, nyomogasd a kilincset, kopogtass az ajtón.
Mikor a dolgozó feladja és kinyitja az ajtót, mondd neki, hogy “de hát csak egy kóla kéne”, esetleg tedd hozzá, hogy “gyors leszek”. 
Háborodj fel, küldd el őket az anyjukba, hogy “még ezt sem csinálják meg”, hiába magyarázzák, hogy nem tehetik, a NAV bünteti őket. Meg egyébként is lejárt a munkaidejük. 

Ha nyitva tartási időben érkezel, akkor egy fél-egy órás csevegés az eladóval biztosan jót fog tenni neki, hiszen úgyis “unatkozik”, így “legalább gyorsabban telik neki az idő”.

Ha telefonon érdeklődsz, rendelsz, még véleltlenül se készülj fel előtte.
Ne tudd a termék nevét vagy bármiféle dolgot, ami alapján az ügyintéző némi kérdezz-felelek és szóbeli activity után be tudná azonosítani, hogy mit szeretnél.
Ne gondold át előre, hogy miből mennyit szeretnél venni, ezt lehetőleg az ügyintézőt feltartva beszéljétek meg telefonálás közben a kollegáddal/férjeddel/feleségeddel.
Mindenképpen a telefonos ügyintézést válaszd az írásos helyett – mert az “egyszerűbb és gyorsabb” – ha extra hosszú és különleges írásmódú neved, címed és e-mailcímed van. Külön jó pont, ha emellé némi beszédhibával is rendelkezel (J mint Jóbert). 
Kérdezd meg (telefonon!), hogy mit gondol az ügyintéző, pl. a kiválasztott ruha jól fog-e állni a feleségének. WTF? 
Írtál egy e-mailt este 6-kor és reggel 8-kor még nem érkezett rá válasz? Hát mit csinálnak ezek, senki nem dolgozik?! Jöhet a panasz, kérd rögtön a főnököt!

Neked van valami plusz tipped? Jöhet kommentben!


Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről!