Nagyon ritkán sütök csőregét, pedig igencsak szeretjük. Talán egy évben egyszer, ha nekirugaszkodok. Kell hozzá úgy két szabad óra, ami hétköznap semmiképp sem adódik. Hétvégén viszont igen, ha szánok rá. :-) Szombati napon készült, gulyásleves mellé másodiknak. Ezúttal is finom lett, főleg szilvalekvárral!Hozzávalók:70 dkg liszt - fele réteslisztcsapott teáskanál só3 evőkanál cukor2 dl tejfél csomag élesztő (2,5 dkg)15 dkg margarin2 tojás1 citrom lereszelt héja1-2 evőkanál tejfölbő olaj a sütéshezporcukor, lekvár a tálaláshozÍgy készült:A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhéjat, margarint tálba tettem s elmorzsoltam.
Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s összegyúrtam. Annyi tejfölt tettem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Azaz nem túl kemény, de nem is lágy, jól formázható tészta. Nekem egész kevés kellett.A megdagasztott tésztát hagytam megkelni.Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam. Rombuszokra vágtam ezek közepébe egy rést, amin egyik csücskét áthúztam a tésztának.
Olajat melegítettem, s kisütöttem a csőregéket.Porcukorral és/vagy lekvárral fogyasztottuk, hidegen-melegen.
Jó sok lett belőle, kiadós sütemény. És finom!!! Most is szívesen ennék belőle, de nem most készült, hanem hetekkel ezelőtt. Egyhamar biztos nem fogok megint nekiállni. Vagy mégis?