Bár a blogomon főként gasztro bejegyzések vannak, azért néha szeretem megosztani a kirándulással és nyaralással kapcsolatos fotóimat és élményeimet - már csak az emlékek tárolása miatt is a családom számára, és talán ezáltal Nektek is tudok ötleteket adni, milyen szép helyeken lehet kirándulni kis hazánkban. De a mai bejegyzésem ennél is rendhagyóbb: a pici fiam születéséről szeretnék egy emléket hagyni magunknak - és persze Ti is nyugodtan elolvashatjátok, ha érdekel benneteket. Az első kisfiam születése körüli élményeket is leírtam annak idején (csak akkor még nem vezettem ezt a blogot, így az sajnos nem szerepel itt).
Az idén, év elejétől kezdve, amikor megtudtuk, hogy lesz második gyermekünk, nagyon vártuk. Közhelyesen hangzik, de a neme tulajdonképpen mindegy volt, csak egészséges legyen. De azért bevallom, titkon kisfiút szerettünk volna ismét, mert az első kisfiam nevelésében annyira rá voltunk hangolódva a kisfiús dolgokra, ezért már arra voltunk felkészülve, hogy két kisfiunk lesz az életünk során. A kis szőke hercegem is kisfiú testvért szeretett volna, így amikor tavasz végén kiderült, hogy kisfiú lesz, óriási volt az öröm az egész családban.
A várandós időszakom nagyon jól telt, igazán élveztem, jó visszaemlékezni rá. Bár az első trimeszter közepén volt 3-4 rosszullétes, émelygéses nap, amikor az ágyból is alig bírtam felkelni, de ahogy jött, el is múlt hamar. Utána már végig nagyon jól éreztem magam, egész nyáron jöttem-mentem, intéztem a dolgaimat, a nyaralásaink is aktívak voltak: 1-1 nyaralás alkalmával mindent megnéztünk és megmásztunk, jól bírtam hordozni a Pocaklakómat. :) Közben dolgoztam és intéztem itthon a háztartást. Na és persze pihentem is néha, imádtam egész nyáron a teraszon üldögélni a hintaágyban: olvasgattam, zenét hallgattam, játszottam az udvaron a szőke hercegemmel, aki nagyon várta a kistesót: sokat beszélt hozzá és simogatta, ölelgette a pocakomat. Annyira édes volt!
♥Majd elérkeztek a szülés előtti utolsó hetek, melynek éjszakáin már nem tudtam olyan jól aludni, hiszen a pocakom súlya miatt minden alvási póz kényelmetlen volt, emiatt nappal picit lassabb és fáradékonyabb voltam. Ettől függetlenül az utolsó napig dolgoztam, jól bírtam magam - a lassan 7 éves energiabomba kisfiam mellett nem igazán volt idő pihenni, bár a férjem már nagyon sok teendőt átvett tőlem a kis szőke hercegemmel kapcsolatban, mint például az esti fürdetés, iskolába vinni-hozni a szomszéd településre autóval, mert nekem már az autóvezetés is nagyon kényelmetlen volt az utolsó napokban. Szeptemberben még vittem-hoztam Milánt az iskolába, de az utolsó napokban már semmi porcikám nem kívánta az autóvezetést, csak ha nagyon muszáj volt.Egy fotó rólam, amikor még a pici fiam Pocaklakó volt :)