A vörösbor meg a szilva

  • 2012.09.30.
  • 7


Az olaszok vörösboros spagettije nagyjából túrós csusza szint. Én nagyon bírom az ilyen max. 20 perc alatt elkészülő cuccokat, ami így egyszerű. Meg még az olyanokat, amiket nagyjából 10 perc alatt lehet összerakni, aztán több órára otthagyni a sütőben.

Nem mondom, vannak dolgok, amikkel hajlandó vagyok elmolyolni – persze bizonyos határok között azért. A tortákkal például igen.


De hogy nekiálljak kekszet vagy aprósütit gyártani kiszúrókkal és utána még díszítgessem is őket, na olyan isten nincs. Ha keksz, akkor kis golyók, aztán majd maguktól elterülnek sülés közben kerekre, esetleg pohár aljával ellapítom vagy rudakat alakítva szeletekre vagdosom a tésztát és mennek a sütőbe. És ezt sem túl sűrűn.


Viszont hajlandó vagyok bármit julienne-re vágni késsel. Vagy felaprítani több kiló gyümölcsöt egyforma kis kockákra dzsemhez.




Tehát a spagetti. Szerintem nem kell sajnálni a szardellafilét, nyugodtan mehet bele dupla mennyiség, mint amennyit említenek mindenfelé. A vörösbor elintézi, nem kell aggódni, nem lesz halízű.






VÖRÖSBOROS SPAGETTI



500 g spagetti

3-4 ek olívaolaj

6-8 db szardellafilé

1-2 gerezd fokhagyma

1-2 db piros chili

500 ml száraz vörösbor

1 csésze frissen reszelt parmezán

1 kisebb csokor petrezselyem

só, bors



A spagettinek vizet forralunk, annyi sót teszünk bele, hogy a tengervíz sósságát elérje. Ez nem tudom mennyi, de én egy nagy fazék vízbe jó 1 marék durva sót szoktam beleszórni.

Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a szardellafiléket – nem kell az aprítással bajlódni, elég kicsit a spatulával szétnyomkodni.



Elkeverjük, aztán a finomra aprított fokhagyma és chili következik.

A tésztát 1-2 perccel kevesebb ideig főzzük, minthogy al dente lenne. Leszűrjük és azonnal a forró serpenyőbe tesszük, összekeverjük az olajjal. Ráöntjük a vörösbort, addig forraljuk magas hőmérsékleten, míg az összes bort felszívja és szép színe lesz.

Hozzákeverjük a durvára vágott petrezselymet és a parmezán felét, tekerünk rá kevés borsot.

Tányérokra szedjük, megszórjuk a maradék parmezánnal és azonnal tálaljuk.








A szilvás lepény meg csak ráadás volt még a múltkor egyszer. Leszedtük a szilvát az egy kis nyomi fánkról, igazi besztercei, jó belőle a pálesz is.
Egyébként kölespitét akartam igazából akkor csinálni, de furcsán néztek már megint, pedig jó az. Plusz nagyjából olyan egyszerű, mint a fenti spagetti.
Jó, akkor legyen lepény.




SZILVÁS LEPÉNY



400 g fehér tönköly finomliszt

100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

11 g szárított élesztő

1 csipet só

100 g vaj

250 ml tej

70 g nádcukor

1 db tojás



kb. 1 kg szilva kimagozva

1 db tonkabab

3-4 ek nádcukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

1 ek durva cukor

A liszteket egy nagy tálba szitáljuk, az élesztőt és a sót hozzákeverjük. A meglangyosított tejben elkeverjük a cukrot, elhabarjuk benne a tojást és a felolvasztott vajjal együtt a liszthez adjuk. A tésztát simára dagasztjuk nagyjából 10 perc alatt, cipó alakúra formázzuk és letakarva hagyjuk szobahőmérsékleten kelni 1½ órát.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.
A tésztát kiborítjuk enyhén lisztezett felületre és kinyújtjuk a tepsi nagyságára. A tepsibe rakjuk és kirakjuk a negyedekbe vágott szilvával. A szilvát nem érdemes előre felvagdosni, mert pont annyi ideig tart, amennyi időt a tésztának pihennie kell sütés előtt.
Megszórjuk a vaníliás cukorral elkevert nádcukorral, ráreszeljük a tonkababot, betoljuk a sütőbe.
Kb. 35-40 percig sütjük.
Kivesszük és hagyjuk langyosra hűlni, megszórjuk a durva cukorral.