Három évvel ezelőtt épp szeptember elején voltunk pár napot Ausztriában, és akkor láttuk először a határ közeli kisebb települések között, hogy tele vannak a földek tökkel. Úgy megörültem neki, mintha azt mondták volna, hogy a cukor egészséges… magam sem tudom, hogy miért, de tényleg így  volt. Még meg is álltunk, hogy közelebbről is meg tudjam nézni, és lefotózhassam a tökföldeket, annyira tetszett. Pedig úgy önmagában nem különösebben szép egy tökföld, de szerintem életemben akkor láttam először ilyet és hát nem tudtam uralkodni magamon.Aztán idén megint szeptember elején voltunk nyaralni, és akárhol jártunk, szinte mindenhol láttunk valamilyen tök-installációt, szebbnél szebb kis sarkokat – és ezek már tényleg szépek is voltak:) – úgyhogy rájöttem, hogy kétoldali tökrajongás tüneteit produkálom. Nem is kellett sokat várnom, hogy ezt megünnepeljem, mert aztán volt egy meghívásom Stájerországba, ahol pont a tökszezon közepén jártunk, így reggeltől estig a tökrajongásomnak hódolhattam.Kezdésként egyből egy szuper kis üzletben indult a tök-túra (Kürbishof Koller), ahol végigkóstoltam mindent, amit csak kapni lehet. Mert a tökmagolaj az hagyján, az itthon is szokott lenni, de azért a narancsos-csokis tökmag és a szarvasgombás-tökös zsíros kenyérke eléggé feldobott. Közben láttam persze, hogy ott van a falon a tulajdonosról egy hatalmas kép, amin épp egy színpadon zenél, de azt nem tudtam, hogy miért. Később kiderült, hogy van egy zenekara, amivel már a Szigeten is felléptek, és egyébként ő Bécsben volt rendőr, de mivel a szülei itt éltek, Stájerországban, ahol szinte mindenkinek van egy kis tökföldje, és ha már tökföldje van, akkor tökmagolaja is, így mindig vitt magával itthonról néhány üveggel, amiből a rendőrkollégákat is megkínálta. Nekik meg annyira ízlett, hogy újabb és újabb adagokat rendeltek, míg Hans úgy nem döntött, hogy jobb lesz neki, ha hazaköltözik, és belevág a tökbusiness-be. Így is lett, egy kis domb tetején van egy gyönyörű ház, és benne egy üzlet, ahol a sok finomságot meg lehet venni, és közben a webshopjukon és különféle partnereken keresztül az egész világot beteríti a termékeivel – egy szó mint száz, eléggé jól sült el a váltás.Innen aztán elautóztunk a Buschenschank Papst -nevű helyre, amiről mindjárt mesélek, csak előtte hadd mondjam el, hogy mennyire meglepett, milyen szép, hegyes-völgyes ez a vidék. Biztos voltunk már itt átutazóban vagy tízszer, Fürstenfeld valahogy mindig útba esik, de mindig csak a kis sík településeket láttuk, soha nem tértünk le a főútról, így számomra jó nagy meglepetés volt, hogy alig pár km-re a magyar határtól ilyen, már-már Toszkánához hasonló dimbes-dombos vidék van. Gyönyörű, tényleg, nagyon-nagyon szép az egész, állítólag így is hívják, hogy osztrák Toszkána, és tényleg meg is érdemli.De visszatérve a Buschenschank-hoz: sok-sok évvel ezelőtt, a 18. század végén II. József lehetővé tette, hogy a termelők saját borukat külön engedély nélkül árulhassák otthonaikban, néhány olyan egyéb termékkel együtt, amiket ők maguk állítottak elő. Törvénybe is iktatták, hogy mit lehet egy Buschenschank-ban árulni, és a mai napig él ez a Buschenschank-törvény. Az a lényeg, hogy ezeken a helyeken csak olyan ételeket és italokat lehet tálalni, amelyeket a gazda maga termelt, vagy esetleg egy másik gazdától szerezte be azt. Így egy ilyen helyen nem találsz colát, kávét, vagy gyömbéres chiapudingot, viszont isteni finom paraszttálakat, szűrt gyümölcsleveket és házi borokat minden mennyiségben. A helyiek szívesen tartják itt a szülinapokat, baráti összejöveteleket, de csak úgy, hétköznapokon is jönnek, beülnek, megvacsoráznak – itt, ahol mi voltunk szinte telt ház volt, csak jöttek és jöttek az emberek, és rövid idő alatt megtelt a hely, pedig csak egy sima szerda este volt. Mondjuk nem csoda: isteni finom volt minden. Egyedül talán a desszertek voltak felejthetőek, de nem is ez a lényeg itt, hanem a sok hús és sajtféleség. Azok pedig hibátlanok voltak. Ja, és a legjobb, hogy jóval olcsóbb egy Buschenschank-os vacsora, mint egy klasszikus éttermi vacsora. Úgyhogy én el is döntöttem, hogy ha legközelebb akár csak átutazóban is erre járunk, biztos, hogy beülünk egy ilyen helyre. Arra kell csak figyelni, hogy előre nézzétek meg az éves Buschenschank-naptárat, be van osztva ugyanis, hogy ki mikor és hány hétig van nyitva. Merthogy ez is le van szabályozva.Másnap egy olajütő üzemben folytatódott a tök-kirándulás. Ez egy nagy múltú családi üzem (Berghofer-Mühle), ahol kirándulócsoportoknak is tartanak vezetett túrát. Elmesélik, hogy hogy lesz a tökből tökmagolaj, amit a felnőttek mellett kisiskolások ezrei hallgattak már végig az elmúlt években, így nem csoda, hogy tényleg mindenkibe beleivódik a tökmagolaj szeretete. Én is végigjárhattam, és el is tudom nektek mesélni, hogy hogy készül a tökmagolaj.Olajtökből készül, amelynek csak a magját használják fel, a húsát nem. Ez praktikusan úgy néz ki, hogy megy a tökgyűjtő gép a tökföldön, ahogy halad, a tüskéire rászúrja a tököket, beforgatja a belsejébe, ott egy kütyü kettévágja és kikanalazza a magokat, azokat elraktározza, a húsát pedig visszadobja a földre. Ezt aztán beleforgatják a földbe, és így táplálja majd a következő termést. Ma már egy gép csinálja az egészet, de régen ezt emberek végezték. Kiültek a tökföldre, egy nagy késsel félbevágták a tököt, kézzel kimerték a magokat, és ezt ismételték meg rengetegszer. Tűző napon is akár. Ha megvan a tökmag, akkor megtisztítják, szárítják, és onnantól jöhet a felhasználás. A javából tökmagolaj készül, sóval-vízzel megpirítják a ledarált tökmagot, majd egy préssel kinyomják belőle az olajat és sötét üvegekbe töltik. Klassz, diós íze van, amit nem lehet összekeverni semmi mással.Nekem olyan szerencsém volt, hogy a szállásadóm (Kürbishof Gartner) ebédre még főzött is egy sütőtök krémlevest, ami persze másféle tökből készül, nem az olajtökből, de a tetejére tettünk tökmagot és tökmagolajat:) Ő, mármint a tulajdonos aztán el is vitt terepre, ahol megnéztük, hogy megy a betakarítás, amiről az előbb már meséltem, és aztán egy másik olajütő üzembe is bekukkantottunk, ahova ők is viszik a tökmagot feldolgozásra. Mert hát persze, hogy nekik is van, hogy is ne lenne:) Közben arról is mesélt, hogy milyen finom a vaníliafagyi tökmagolajjal, és ha már mesélt róla, akkor meg is kóstoltuk a kávézójukban, és tényleg finom. Ahogy a helyi mini étterem vacsorája is. Huh, tényleg. Egy icipici kis település icipici éttermében olyan jó minőségű volt az étel, hogy bármikor szívesen visszamennék.Másnap aztán még volt egy klassz kis kiruccanás a Zotter-csokigyárba (de erről majd később), és egy thermalfürdőbe, merthogy a környék másik nagy attrakciója a sok-sok spa. Itt is felhasználják egyébként a tökmagolajat, különféle masszázsolajok és krémek