Nyár elején írtam a magyar gasztroblogok hőskoráról, és ígértem, hogy lesznek miniinterjúk régi kedvenc bloggereimmel, azokkal, akiket nap mint nap követtem, személyesen is megismertem, megkedveltem. Kördés-sorozatnak is nevezhetném, akkoriban ugyanis még ilyen is volt: egy blogger feltett egy kérdést (pl. hány szakácskönyved van, honnan inspirálódsz, stb.), ő maga meg is válaszolta, és egyúttal továbbadta más bloggereknek a kérdést, ők is válaszoltak, ők is továbbadták, így a kérdésből körkérdés lett, amit viccesen kördésnek hívtunk:) Hát én most összeírtam néhány kérdést, és megjárattam régi kedvenceim között, kíváncsi voltam, ki mire és hogy emlékszik a régi szép időkből és kivel mi lett 8-10 évvel a hőskorszak után. Kicsi Vúval kezdjük, akinek nagy szerepe volt abban, hogy én is blogolni kezdtem. Ő volt ugyanis az egyik blogger, aki annak idején, 2007!!! márciusában szerepelt a Kultúrház című műsorban, és arról mesélt, hogy mi is az a gasztroblog. Sokszor írtam már, hogy én ott és akkor hallottam először a gasztroblogokról, és Viki blogja volt az egyik, amit még aznap este megnéztem, és ami aztán az egyik kedvenc blogom lett. Íme tehát az első mini interjú, fogadjátok szeretettel Kicsi Vú történetét, aztán menjetek és nézzétek meg a blogját! Pörgessétek csak vissza 2007-8 környékére az archívumot, szinte minden napra jutott egy új poszt, Viki főzött, a férje fotózott, a kommentek csak jöttek és jöttek – tényleg inspiráló volt egy magamfajta kis kezdő bloggerecskének:)Mesélj a blogodról egy kicsit! (Hogy indult, milyen recepteket posztoltál, ki fotózott?)2007 januárjában indult a blogom minden előzetes tervezés és szándék nélkül. Véletlenül rábukkantam Mautner Zsófi blogjára, az első magyar gasztroblogra és miután beazonosítottam, hogy mi az, nagyot dobbant a szívem: ez kell nekem is. Apósom akkoriban Kínában dolgozott, kaptam tőle sok fűszert ajándékba, ez is a konyhai kísérletek felé terelt. Volt, akit a Kicsi Vú név meg is tévesztett: azt hitték, kínai vagyok. Kezdetben nagyon lelkes voltam, szinte naponta posztoltam, a férjem fotózott és ő vágta meg a képeket. Akkor még hagyományosabb ételeket is megosztottam, a családi kedvenceket (juhtúrós puliszka, tepsis krumpli), de már ébredezett az ázsiai konyha iránti vonzalmam is. Ez a lelkesedés egyébként hosszan kitartott, 6 éven keresztül rendszeresen frissítettem a blogot.Milyen szép emléked van a blogolással kapcsolatban? Sok szép emlékem fűződik a bloghoz: ma is nosztalgiával gondolok erre a hőskorra (az ágyam mellett kupacokban álltak a szakácskönyvek, ezzel feküdtem, ezzel keltem). Sok bloggert megismertem személyesen, akkor indult például Vrábel Kriszta, Ízbolygó, Wichmann Anna, Gabojsza is. Rendszeresen szerveztünk bloggertalálkozókat, ahova mindenki hozott valami finomat – nagy közös evészetek voltak ezek. Volt karácsonyi süticserebere meg egy virtuális játék, a VKF – Vigyázz, kész, főzz!, melynek én voltam a második házigazdája. Annak kapcsán aztán egy tévéadásba is bekerültem, ami akkor hihetetlen fordulatnak tűnt. Sok felkérés, munka is megtalált a blogolás kapcsán, például zsűriztem a Tesco Tiniséf receptversenyen Sárközi Ákossal és Tillával együtt, majd a versenyt követően országos roadshowra mentünk a Kuktanodával és együtt sütöttünk egy mobil konyhában sok-sok általános iskolai osztállyal. Kemény munka volt, de nagyon élveztem.Mit adott az életedhez a blog (munka? barátságok? lehetőségek? stb.) Változott valamit az életed a blognak köszönhetően?A blognak köszönhetően az életem lassan, de biztosan teljesen megváltozott. Szép organikus fejlődés volt ez, kis lépésekkel. Először otthagytam a fix tanári állásomat és magántanár lettem és mellette elkezdtem építgetni egy gasztrovállalkozást (Veled:)). Aztán kiderült, hogy nem ez az én utam, és elkezdtem megkeresni azt, ami szenvedélyesen érdekel a gasztronómián belül…Akkoriban még nem volt se facebook, se pinterest, se instagram, se semmi. Honnan jöttek az olvasók?  Volt közvetlen kapcsolatod az olvasókkal?Akkoriban még nem volt ennyi gasztroblog, mint most, ezért könnyebb volt olvasókat szerezni. Voltak gyűjtőoldalak, melyek szemlézték az összes gasztroblogot, az akkori szolgáltatómnak, a freeblognak is volt egy főoldala – innen jöttek a látogatók. Az ismertebb gasztroblogok között voltam és ez elég olvasót biztosított. Még élénk élet folyt a blogokon, a bloggerek és az olvasók is kommenteltek egymásnak, volt egy fix olvasótáborom, akiket a nicknevükről ismertem.Megvan még a blog, de már ritkábban posztolsz. Mit újság veled mostanában gasztro téren?Az évek múlásával a gasztroszenvedélyem megmaradt, csak szelídült, finomodott. Már nem érzek kényszert, hogy megvegyek minden egzotikus alapanyagot, különlegességet, nem vagyok igazi gasztrosznob (bár a szakácskönyvek még mindig a gyengéim). Az ázsiai konyha iránti szeretetem viszont nem múlik: rátaláltam a kínai táplálkozásterápiára, az 5 elem konyhára, ami egy olyan érdekes világ, ami az egészségtudatos és az ínyenc énemet is folyamatos izgalomban tartja. Az „ősblog” mellett elindítottam a Kicsi Vú 5 elem konyháját, ahol receptek mellett sok elméleti posztot is közlök: népszerűsítem a kínaiak energetikai szemléletét. 1,5 évig volt egy kis főzőiskolám, ahol a kínai gyógyító konyhát tanítottam, aztán mikor felmondták a bérleti szerződésemet, az online tanfolyamok felé vettem az irányt. Tavaly októberben indítottam az első online főzőtanfolyamomat az őszi táplálkozásról és azóta minden évszakban tartok egy 4 hetes online kurzust.Követsz még ma is blogokat? Régieket, esetleg újakat?A mai napig fél szemmel követem a gasztroblogokat és néhány életmódblogot is. A facebooknak köszönhetően képben vagyok, ki mit csinál. Néha rámegyek régi blogokra is, és olvasgatom a régi posztokat. Még most is tudom, mit kinek az oldalán kell keresni.Mit gondolsz a mai blogokról?Úgy látom, mindig vannak ötletesek, egyéniek az új blogok között is, még mindig ki lehet tűnni egy jó megközelítéssel. Szeretem, ha egy blognak van egy fókusza, mint például a reggelik vagy a főzelékek.Változtak a főzési szokásaid? Ha ma indítanál blogot – ugyanolyan intenzitással mint régen – akkor milyen lenne most?Érdekes, hogy a főzési stílusom nem sokat változott szerintem, csak bizonyos alapanyagok háttérbe szorultak (sokkal kevesebb cukrot és tejterméket használok például). Az 5 elem konyha inkább keretbe foglalta azt, amihez ösztönösen vonzódtam.Mi volt a kedvenc és/vagy a legnépszerűbb recepted?Az első sikerrecept a könnyű citromos sütemény volt, ami egy citromos piskóta tulajdonképpen és nem is értettem, miért lett ikonikus. Az első posztjaim között volt a kínai szezámmagos csirke is, annak is jó volt a fogadtatása (ez mondjuk nem annyira meglepő). Személyes kedvencem minden, amiben csicseriborsó van és a sült sárgarépás kencém, amit már sokakkal megszerettettem. A visszajelzéseket egyébként most már inkább a valós életben kapom, előfordul, hogy Wekerlén, ahol lakom, megállítanak az utcán és elmesélik, melyik receptemet próbálták ki és milyen eredménnyel.