Az elmúlt hétvége átsüvített rajtam. Csak úgy cikáztunk az országban. Közel 1000 km-t tettünk meg az én Fecómmal két nap alatt. Az egyik állomás a Csabai Kolbászfesztivál volt. Reggel elindult a kemény mag: Nővérem, Fecóm és Fecóm Nagypapája természetesen velem kiegészülve a töltött káposzta főzésre. Ismét valami fondorlatos finomsággal készültem. Laskagombástöltött káposzta vaddisznó hússal és borókabogyóval rotyogotta bográcsban.
A szervezés kicsit fejetlenre sikeredett, a zsűri sem volt a helyzet magaslatán. Sem a kakukkfüvet, sem pedig a borókabogyót nem ismerte az egyik zsűriag és megjegyezte, hogy ebből a káposztából biztos enni fog (majd vitt is ételhordóban). Az ég szerelmére! Ennyi erővel, laikusként én is zsűrizhettem volna. Több szakavatott emberke beavatott bennünket a részletekbe, hogy soha nem az nyer, akinek kellene, így ő már nem is ad le tölteléket. Csak örömből főznek, tét nélkül. Jövőre mi is így teszünk. Amikor a következő különleges töltött káposztát megalkotom és jönnek pontozni, akkor majd szépen továbbtessékelem a bírákat. Ennyit a negatívumokról!
Pozitívumokban annál gazdagabb volt a nap. Nekiláttunk a munkának. Kipakoltunk, összegyúrtuk a húsokat és szép lassan a bográcsba kerültek az emberes töltelékek. Közben annyi közvetlen érdeklődővel, kedves ismerőssel futottunk össze, hogy már ezekért a pillanatokért megérte eljönni.
Közben természetesen a család egy részével kibővül a kis csapat.
Az én tündéri unokaöcsim akár lehetett volna rendezvény vagány reklámarca is. Imádom, ezért meg kellett osztanom ezt a fotót veletek :-)
Majd belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Elvesztünk egy kicsit a kolbászok és a különleges árusok kavalkádjában. Volt aki hagyományos módon szilvalekvárt főzött, volt aki grillázskolbászokat árult. Különleges pálinkákban, sörökben, borokban, kolbászokban, füstölt termékekben és sajtokban nem volt hiány. Vasárnap már akciókkal várták az érdeklődőket, így egy-egy szép szál kolbászt az eredeti árnál jóval olcsóbban lehetett megkaparintani. Unatkozni senki nem tudott. A nézelődés, kóstolás, sétálás mellett koncereket lehetett hallgatni, a kicsik pedig játszhattak a számukra kialakított helyeken. Érdemes volt egy-egy igen igényes kitelepült étteremnél megállni és egy kicsit kóstolni. Sajnos még nem jutottam el a Kira Vendéglőbe (első magyar cigányvendéglő), de itt minden évben megjelennek! Nagyon örültem nekik. A standjuk mellett csak úgy tülekedtek az emberek. Ez egy valódi sikertörténet. Nem csak autentikus roma ételeket készítenek, hanem hidat építenek főztjükkel a különböző kultúrák között. Bízom benne, hogy mihamarabb eljutok egy ebédre hozzájuk és akkor mindenképpen beszámolok róla Nektek. A fotón Ásós Géza tulajdonos és kedves Felesége látható! Emellett a kürtöskalács készítőkön mindig elámulok. Az illatok és az ízek felejthetetlenek.
A káposztán közben főtt. Hol mi, hol szüleim, hol pedig Fecóm Nagypapája és Nővérem vigyázott rá. De közben nem unatkoztunk. Citerazenekar, majd Horváth Rudolf Zenekara szolgáltatta a muzsikát. Igazán jót nótáztunk, miközben készültek a finom falatok. Érdemes volt körülnézni a kreatív töltött káposzták között is. Csülkös pacalos, óriás töltelékes, füstölt oldalassal/ szalonnával spékelt...