Robogózás - Vourvourou, Bahia Beach
- 2014.07.27.
- 7
A mai bejegyzésben néhány képet hoztam Nektek a második robogóval tett kirándulásunkról, amely során eljutottunk Vourvourou-ig (hát nem cuki neve van? :D) - itt található a Karidi Beach nevű gyönyörű strand, valamint hazafelé fürdőztünk egyet Bahia Beachen is.
Igazság szerint Vourvourou-n mindenáron azt a fát akartam megkeresni, aminek az egyik fele halott, a másik fele pedig él. Az egyik ismerősömnél, és a neten is több helyen láttam erről fotót, azonban nekünk nem sikerült megtalálnunk ezt a partot. Vourvourou ugyanis egy hosszúkás település, és rengeteg helyen csak privát fürdőhelyek vannak, az apartmanok "hátsó kertjében". Így addig mentünk, mentünk a robogóval, hogy már elértük Karidi Beachet, ami elméletileg még Vourvourou-hoz tartozik, de én a végén már követni sem tudtam, éppen hol vagyunk. Ez a strand egyszerűen hihetetlen volt, olyan finom homokos volt a tengerpart, amilyet eddig még életemben nem láttam, és azt hittem, ilyen csak a trópusokon létezik! A víz is gyönyörű, türkizkék volt, és elképesztően sekély, körülbelül tíz méter után ért csak derékig - így nem is meglepő, hogy főleg kisgyerekes családokkal találkoztunk. Az egyetlen szépséghibája, hogy a víz tele volt mindenféle hínár-maradvánnyal, bár lehet, hogy a hatalmas vihar miatt, ami előző éjszaka tombolt.Viktorral percekig meg voltunk győződve arról, hogy ez a pasas Johnny Depp, az egyik karján még tetoválást is láttunk. De aztán ellenőriztük, és nem Jack Sparrow-tetkó volt... (báááár továbbra is azt gondoljuk, hogy csak trükkösen lefestette őket, a paparazzik miatt :D)Rövid pihenő után elindultunk vissza, dél felé, a cél pedig Zografou volt. A táblák viszont megint olyan cselesen voltak kitéve, hogy egy út vezetett Zografou, Bahia Beach és valamilyen kemping felé. Megjegyzem, ez is egy kanyargós, meredek földút volt, és az előző esti eső miatt olyan tócsák álltak a közepükön, amik már egy-egy kisebb kerti tónak is beillettek volna. Az egyik előtt kb. negyedórát ácsorogtunk, tanakodtunk, átmenjünk-e rajta robogóval, mert nem lehetett tudni, milyen mély. Végül én a csomagokkal leszálltam, és Viktor egyedül ment át rajta (a robogó kereke félig vízben állt, pedig a "pocsolya" szélén ment). Utána az egyik oldalon a sárban nagy nehezen átbukdácsoltam én is.
Az út alul elágazott: Zografou neve időközben földöntúli módon eltűnt... :D Már csak a kemping és Bahia Beach maradt. Mivel nem volt kedvünk fizetni, természetesen az utóbbit választottuk. A beach bar gyönyörű volt, az árak is meglepően kedvezőek, ahhoz képest, hogy milyen "puccos" hely :D A táj és a természet itt csodálatos, viszont a part nagyon szúrós és kavicsos. Összességében jól éreztük magunkat, bár nekem volt egy kisebb halálközeli élményem :D Persze ez így nem pontos, inkább csak bepánikoltam. Az én hibám volt, túlvállaltam magam, és nagyon messzire elúsztam, egy kis lakatlansziget-szerű partrészre. Igazából csak túlreagáltam az egész helyzetet, mert mire odaértem, nagyon kifulladtam, vert a szívem, fájt a mellkasom - de persze a fő hipochonder ilyenkor azt gondolja, szívrohama van. Nem mertem visszaúszni, így elkezdtem a sziklákon visszamászni a partra, amik tele voltak tengeri sünnel (szerencsére őket ki tudtam kerülni). Viktor közben észrevette, hogy valami nincs rendben, és beúszott értem, hogy megmentsen :) Erre akkor már nem volt szükség, egyedül ki tudtam evickélni, már attól megnyugodtam, hogy ott úszott mellettem. Az ijedtség nagyobb volt, mint maga a baj, mindenesetre úgy kimerültem, hogy a nap hátralevő részében csak feküdtem, mint egy partra vetett kis bálna. Mi a tanulság? Ha nem vagy jó kondiban, ne vagánykodj.
Hazafelé még megnéztük azt az emlékművet is, amit három pilóta tiszteletére emeltek, akik egy balesetben vesztették itt életüket 1995-ben. Szomorú dolog belegondolni, hogy egy ilyen gyönyörű helyen történhetnek tragédiák is.
A szerzőről
High Heels & Cakes