Na jó, nem csak gyerekeknek, de ők szerintem különösen örülnének neki, mert olyan jópofa. :DEzt a pitét egyébként nem terveztem lefotózni, ráadásul a napot is szürke esőfelhők takarták el a kíváncsi szemek, de legfőképp a fényképezőgép elől. Ebből kifolyólag a töltelék hozzávalóit sem mértem le a kis konyhai mérlegemen. Blogon kívül ui. én se vagyok olyan precíz, és csak érzésre pakolom bele az ételbe az alapanyagokat. Ez alkalommal menet közben eszembe jutott az egyik – eddig még sosem használt – kekszkiszúró formám, és poénból rábiggyesztettem ezeket a kis emberkéket a pitére. Az eredmény láttán sóhajtoztam is egy sort – sajnáltam, hogy ezt az ételt most nem örökíthetem meg az utókornak, és épp elhatároztam, hogy majd pont a fent említett okból újrasütöm (amit amúgy nem annyira szoktam díjazni).A dél vészesen közeledett, így hát lemondóan vártam, hogy a Kutyafül hazaérjen. A pite épp fogyasztási hőmérsékletre hűlt, a szürke felhők is pont kifehéredtek, mintha direkt szórakoznának velem, hogy „igen, Gabika, ilyenkor szeretsz a legjobban fotózni”, amikor is megcsörrent a mobilom azzal az örömhírrel, hogy ezúttal nem délben fogunk ebédelni. Jupppííí! :D Fotóasztalkát gyors kipakol, hátteret seperc alatt kiválaszt, díszletet berendez, és már kattogott is a pillanatmegörökítő készülék! Közben folyamatosan mormoltam az imát a fehér felhők megmaradásának érdekében. Kivételesen tényleg örültem, hogy csúszott az ebéd. :) Mígnem 1 óra után pár perccel egy kés segítségével – hangos gyomorkorgásokkal színezve –, nagy elánnal szabadítottam meg a kis emberkéket a végtagjaiktól vagy épp a fejüktől. :D A lehulló végtagoknak még Trygi cicám is nagyon örült. :DEgyébként a zöldségeket nem kedvelő gyerekek tányérjába ebben a formában talán minden gond nélkül belecsempészhetünk egy kis répát és ezt azt. ;) Sőt, a mostani szomorú helyzet okozta tömény együttlét közepette a pitekészítésbe is bevonhatjuk a kicsiket, hiszen ezeket a vicces kekszemberkéket jó móka tetszés szerinti alakzatban elrendezni. :)Lehet, hogy anno velem is inkább így kellett volna megetetni az utálatos zöldségeket. :DHozzávalók 24 cm-es pitesütőformához:Tésztához:15 dkg zabpehelyliszt5 dkg fehér tönkölyliszt5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt12,5 dkg vaj1 tojás1 ek. nádcukor1 tk. sókevés vízTöltelékhez:1 póréhagyma1 nagy sárgarépa8 ek. konzerv kukoricaőrölt fekete borsőrölt szerecsendió1 púpozott ek. Provence-i fűszerkeveréksó2,5 dl habtejszín2 púpozott ek. tejföl2 kis tojás1 ek. frissen aprított petrezselyemzöldje15 dkg reszelt parmezán5 dkg vaj2-3 ek. zsemlemorzsaelkészítés:A tésztához a cukorral, sóval vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, a közepében kialakított mélyedébe ütjük a tojást, felverjük, és kevés vizet is hozzáadva összeállítjuk a tésztát.Lisztezett felületen 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, és kibéleljük vele a kivehető aljú pitesütőformát. A tészta szélét késsel egyenesre vágjuk. A belsejét villával több helyen megszurkáljuk, és nejlonzacskóba húzva, hűtőbe tesszük.A lehulló tésztaszélt újra begyúrjuk, kinyújtjuk, és sütemény kiszúróval annyi figurát vágunk ki belőle, amennyivel ki tudjuk rakni a pite teljes felületét. Nejlonzacskóba húzva hűtőbe tesszük.A töltelékhez a vékony karikára szelt pórét a felhevített vajon megdinszteljük, közben sóval, borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a felezett karikára vágott sárgarépát, a kukoricát, és 2-3 percig együtt pároljuk. Megfűszerezzük, felöntjük a tejszínnel, és addig főzzük, amíg a répa megpuhul. Sózzuk még, ha szükséges. Hagyjuk la