Azt hiszem, a blog kókusz-fronton erősödni fog a jövőben. :D Bár én is szeretem ezt az alapanyagot, de azért nem annyira, hogy olyan gyakran használjam. A jövőbeni sűrű használat oka tehát nem én vagyok, hanem az én kedves edzőm, aki nagy kókusz-fan. És ha már a kazeintartalom (kivételesen nem a laktóz!) miatt a lányaival együtt a tejre is érzékenyek, sőt ő sajnos még a mandulára is (így a mandulatej kilőve), akkor a kókuszkrémnek/kókusztejnek köszönhetően ez a hozzávaló tényleg állandó vendég lesz a konyhámban. Utóbbit én is nagyon kedvelem, és a különböző süti- és pohárkrémekhez meglehetősen sokszor nyúlok utána a polcra. Most egy vagonnal halmoztam fel belőle, és szépen készülnek is majd a kókuszos nyalánkságok. :) Jó hír ez a kókusz-imádóknak, de egyben előre is bocsi az azt utálóktól! :DEz a Bounty azért egy csöppet megviccelt. Elsőre ui. nem vágtam ketté a szeleteket, így azok hosszabb kivitelben nem voltak olyan mutatósak. Arról nem is beszélve, hogy kókuszkrémmel olvasztottam össze az eleve nem valami viszkózusra olvadó csokit, amitől a bevonás még nehezebbé vált. Csak szólok, hogy ganache-t ne használjunk bonbon típusú édességek bevonására! :D Alacsony viszkozitású csokit se nagyon kéne, de a szükség nagy úr, ha sehol nem kapni megfelelő csokoládét. De igazából mindez az én házi Bounty-m élvezeti értékén mit sem rontott, sőt a bolti elbújhat mögötte. A kókuszvirágcukor karamelles íze nagyon feldobja. :)Az eredmény: 2 tányér Bounty – egy az edzőmnek (ami „hideg” eljárással készült), egy rontott meg nekünk (*„meleg” eljárással – lásd a megjegyzésben).Hozzávalók 20-22 darabhoz:20 dkg kókuszreszelék10 dkg kókuszvirágcukor (pl. Meru, vagy 7-8 dkg finomítatlan nádcukor, darálva)1,5 dl kókuszkrém0,5 dl víz2 dkg kókuszzsír1 vaníliarúd kikapart magja (elhagyható)10 dkg vegán étcsokoládé2 dkg finomítatlan nádcukor, darálva (elhagyható, ha a csoki elég édes)1 ek. napraforgóolajelkészítés:A kókuszreszelékből 15 dkg-nyit ledarálunk és hozzávegyítjük a szintén ledarált kókuszvirágcukrot és a darálatlan kókuszreszeléket.Belekeverjük a vízzel hígított, vaníliamagokkal ízesített kókuszkrémet és a kókuszolajat, és a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe kanalazzuk. A tetejét spatulával elsimítjuk. 1-1,5 órára mélyhűtőbe tesszük.A lehűtött kókuszmasszát felszeleteljük, a szeleteket előbb a két tenyerünk között hengergetve, majd a hüvelyk- és a mutató ujjunk hajlata között mozgatva, ovális alakúra formázzuk. Ha szükséges, hűtőbe tesszük, amíg a csokoládét felolvasztjuk.A bevonáshoz a felaprított étcsokoládét az olajjal (és a porcukorral) összeolvasztjuk, és bevonjuk vele a szeleteket. Pár percet dermedni hagyjuk, majd a tetejüket egy spatula oldalával vagy hurkapálcika segítségével megmintázzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük.Megjegyzés:A masszát 27 cm hosszú dobozformában fagyasztottam le, majd szeletekre vágtam, amiket keresztben kettészeltem.Az aljukat nem vontam be csokival, mert lehetetlen küldetésnek bizonyult. De kellően viszkózusra olvadó csokoládéval ez könnyebben kivitelezhető.*A házi Bounty-t először úgy készítettem, hogy a kókusztejet a kókuszzsírral és a kókuszvirágcukorral forráspontig melegítettem, majd hozzákevertem a kókuszreszeléket. Ezzel a módszerrel homogénebbre lehet keverni a masszát, ami ennek köszönhetően némileg könnyebben formázható. De igazából teljesen mindegy, hogy hideg vagy meleg masszával készül a Bounty.Tipp:
Kókuszvirágcukor helyett világos nádcukrot vagy répacukrot is használhatunk, ebben az esetben fehér lesz a Bounty belseje.A bevonáshoz a Bounty-kat tegyük tortarácsra (a rács alá pedig egy tányért vagy sütőpapírt), és teáskanállal csorgassuk rá a csokoládét. A tortarácsot kissé felemelve, kocogtassuk azt a konyhapulthoz, hogy a csokoládé a szeletkék oldalaira is lecsorogjon. Spatulával is rásegíthetünk. p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 115%; background: transparent }