Tegnap a piacon vettem egy szép nagy, de még zsenge cukkinit, mert krémlevesre vágytunk. El is készült, amikor becsöngetett a szomszédasszony, hogy cukkinit akar nekem adni. Kicsit szabadkoztam, de végül elfogadtam. Majd csak jó lesz valamire. Ebéd után aztán kaptam egy üzenetet a blog fb oldalán az egyik olvasótól, és figyelmembe ajánlotta ezt a receptet. A lányánál ette, és nagyon ízlett neki. Máris nekiláttam, de változtattam itt-ott.Hozzávalók:3 bögre rétesliszt1/4 bögre 1:4 édesítő vagy 1 bögre kristálycukor1 teáskanál őrölt fahéj1 csomag sütőpor2 evőkanál kakaócsipet só1 bögre tej1/2 bögre olaj2 tojás2 evőkanál lekvár2 bögre reszelt cukkini1 evőkanál vaníliaaroma1 evőkanál rumElkészítés:A száraz anyagokat eldolgozzuk, és fokozatosan adjuk hozzá a folyékonyakat, végül a cukkinit, amit nagy lyukú reszelőn reszeltem meg, de legközelebb kis méretűt használok majd. Sütőpapírral bélelt piteformába öntjük, (20x30cm)és 200 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütjük. 10 perc után 180 fokra mérsékeljük a hőfokot. Rácson hűtjük ki. A tetejére olvaszthatunk csokit, de mi lekvárral ettük. Persze lehet csoki és lekvár is.
Cukkinis túrós sütemény recept
(katt a kék szövegre)Bibliás elmélkedés:Tulajdonképpen meg se fogalmaztam még magamnak, hogy mit is készítsek a cukkiniből, amikor megérkezett az üzenet. Ez az igevers jutott erről az eszembe:
"Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram"(139. zsoltár 4. vers)Apró dolog, mégis fontos lett, mert látszik rajta Isten gyengéd szeretete. nagyobb dolgokban is meg lehet tapasztalni a gondoskodását. Sokan aggódva várják a fűtésszámlát. Kicsit mi is.
Beférünk a keretbe vagy nem? Talán a gázzal igen, de a villannyal nem biztos. Kicsit sok számítógép megy itthon, és kicsit sokáig. A gázhoz viszont az is kellett, hogy elköltözzünk a nagy házunkból. Isten már előre tudta, hogy gond lesz, és elvitt minket onnan. Itt írtam erről.Életünkben többször költöztünk. 6 évig laktunk apósoméknál, amíg a házunk felépült. Alig vártuk, hogy külön menjünk. Aztán jött a parókia. Úgy hagytuk ott a házunkat, hogy még nem találtunk bérlőt rá hónapokig, de sietve mentünk, a talicska kint maradt az udvaron. Amikor néha visszamentünk körülnézni, a talicskát mindig kint felejtettük. Senki sem nyúlt hozzá, pedig könnyű lett volna kivinni. Isten védte az otthonunkat. Aztán bérlőt is talált, akik 19 évig laktak ott. A parókiáról 2018-ban költöztünk vissza ugyanebbe a házba. Onnan pedig a társasházba. Mindig úgy éreztük, hogy Isten visz tovább, és nem hiányzott az előző hely. Azt tapasztaltuk meg, amit Jézus is mond Pilátusnak:"Az én országom nem e világból való."(János evangéliuma 18.rész 36.vers)
Nagyon hálásak vagyunk Neki ezért. Nem lenne jó, ha vissza-visszasírnánk az előző helyeket. Bár vannak problémák is itt, de hol nincsenek. Megtanultuk, hogy nincs probléma, csak kihívás. "Ha Isten segít, a kőfalon is átugrom"-vallja a zsoltáros.